Az állatok különféle fejlettségi szinteken születnek meg, egyik végletnek tekinthetjük például az erszényeseket, másiknak pedig a születés után azonnal felálló növényevőket. A méhlepényes emlősök közt a medvék esetében az újszülött és az anyaállat tömegének aránya az egyik legkisebb, a pandák azonban még e téren is extrém végletet jelentenek, egészen közel ahhoz, amit az erszényeseknél tapasztalunk. A pandánál az arány 1:900-hoz, a jegesmedvénél 1:400-hoz, míg az emlősök legnagyobb részénél, így nálunk, embereknél is, 1:26-hoz áll közel.
A Duke Egyetem kutatói vizsgálták meg a pandabébi-rejtélyt, a csontozat fejlődése alapján. Pandabébik csontjához elég nehéz hozzájutni, a kutatók a washingtoni Smithsonian Nemzeti Állatkerttől kapták meg ott született, de elpusztult állatkák maradványait. Az állatkert pandapárjának 5 utóda is született, de mindegyik elpusztult kicsivel a születése után, így a vizsgáltatokat az ő maradványaikon végezték el. Mikro-CT-vel (milliméternél jobb felbontású számítógépes tomográffal) szkennelték be e bocsokat, illetve számos más medve (pl. grizzly, jegesmedve, ajakos medve), illetve róka, kutya, s más rokon állatok újszülötteinek múzeumban megőrzött maradványait hasonló módon felmértek. Ez utóbbi állatok a Smithsonian Múzeum és a Karolinai Állami Állatorvosi Egyetem révén jutottak a kutatókhoz.
A CT vizsgálatok és felmérések után minden állat kicsinyének csontozatáról 3 dimenziós modellt készítettek, majd ezeket hasonlították össze. Azt vizsgálták meg, hogy az állatkák csontvázának egyes részei mennyire váltak csontossá az anyaméhben eltöltött idő során, mennyire forrtak egybe a koponyát alkotó csontok, illetve a fogazatuk milyen fejlettségi állapotban volt a születéskor.
Egészen fiatal pandabébi
FORRÁS: DUKE UNIVERSITY
A medvék esetére azt az elméletet állították fel korábban, hogy a kis születési súly annak köszönhető, hogy a vemhesség sok medvefaj esetében a téli álom idejére esik, amikor az anya csupán a zsírtartalékaiból él és a saját izomtömege lebontásával juttatja fehérjéhez a magzatát. Így, a fejletlenül megszülető bocs az anyatejen keresztül már nem az anya izomtömegének leépítésén keresztül növekszik tovább.
Azonban számos medvefaj, köztük a panda, egyáltalán nem alszik téli álmot, mégis apró utódokat hoznak világra, így esetleg ez a medvék családjában evolúciósan rögzült tulajdonság lehet? A csontosodás mértékének vizsgálatai során egyáltalán nem találtak semmilyen különbséget a téli álmot alvó és nem alvó medvék utódai közt. Sőt, annak ellenére, hogy a medvebocsok nagyon aprók születéskor, semmivel sem voltak fejletlenebbek, mint más, nem medveféle állatok kicsinyei. A panda azonban kivétel!
A pandabébik csontozata születéskor olyan fejlettségű, mintha sok héttel korábban jöttek volna világra a szükségesnél, emberre fordítva a fejlettségi fokuk olyan, mint egy 28 hetes magzaté. A kutatók úgy vélik, ennek a pandák vemhességével lehet kapcsolata. Először is, a megtermékenyített petesejtek több hónapon keresztül lebegnek az anyaméhben anélkül, hogy beágyazódnának, s így fejlődésnek is jelentős késleltetéssel indulnak csak. Ez még nem elég, további különbség, hogy a többi medve embriója a beágyazódás után átlag 2-3 hónappal születik meg, a panda erre csak jó egy hónap időt ad az utódának.
Bár a kutatók most csak a csontozatot vizsgálták, és könnyen lehet, hogy más szervek, pl. az agy fejlődésében lennének olyan eltérések, amelyek más következtetésekkel járnak, de egyelőre az a valószínű, hogy teljesen normális a fejlődésük, csak épp valamiért „koraszülöttnek” lenni a normális pandáéknál.
A kutatás segíthet abban is, hogy a pandák fennmaradására tett erőfeszítések során hatékonyabban lehessen a szaporodásukat segíteni.
Kommentáld!