Új-Zéland távoli, elszigetelt, és sokféle környezettípussal rendelkező hely, teljesen ideális terep ahhoz, hogy alaposan megvizsgálják a kérdést, számolt be róla a Science Daily hírportál. A szigetország rendkívül egyedi madárfajainak fele kihalt, mióta az emberek, s velük számtalan behurcolt emlős mintegy 700 éve betelepült, s számtalan további faj státusza veszélyeztetett. Mi történne Új-Zélandon, ha újra a természet hatásai érvényesülnének, ember nélkül? Vajon hány év kell ahhoz, hogy ismét annyi madárfaj éljen ott, mint ahány az ember érkezése előtt volt?
Egy német-holland-új-zélandi kutatócsoport látott neki a vizsgálatnak, ehhez először összeállítottak egy hatalmas adatbázist a szigeteken talált csontleletek, a kihalt és ma élő madarak genetikai adatai, s a fajok sokfélesége alapján. Felmérték, hogy milyen környezeti körülmények vezettek el az egyes madárfajok kialakulásához és miként zajlott az evolúciójuk, majd az ember előidézte kihalásuk a múltban. Megvizsgálták a fajok közti rokoni kapcsolatokat, s azt, hogy mikor és milyen számban érkeztek ide a távoli területekről új madárfajok, majd az így kapott igen összetett adatokból modellt készítettek. A modell azt volt hivatott szimulálni, hogy Új-Zélandon miként zajlik a fajok keletkezése, ha a jelenleg élő madárállomány a kiindulópont.
Az eredményeik azt mutatták, hogy amennyiben a ma élő madárfajok ember és emberi hatás nélkül fejlődhetnek tovább, legalább 50 millió évre lesz szükség ahhoz, hogy ugyanannyi faj lakja a szigeteket, mint az ember megérkezése előtt.
Ha a jelenleg veszélyeztetett státuszú fajok (ez a szigetek madarainak kb. harmadát jelenti) is kihalnak, az további 10 millió évvel megtoldja a természet sokszínűségének regenerálódását. A kutatási eredményt a Current Biology szakfolyóirat tette közzé 2019. augusztus 5-én.
Szerencsére Új-Zéland igen fontosnak tartja az őshonos állatok védelmét, és sok esetben rendkívül hatékony védelmi intézkedésekkel segítik a krízisben lévő madaraikat (és persze más állataikat is). A tanulmány eredményei ezeket az intézkedéseket még fontosabbá teszik.
Mivel a fajkihalás általánosságban a szigeteket különösen sújtja, az elemzéshez használt módszer más helyszínekre is alkalmazható. A kutatócsoport azt is tervezi, hogy más szigetek esetében is elkészítik a felmérést, s ezzel a sokszínűség szempontjából kritikus fajok védelme talán hatékonyabbá válhat.
Kommentáld!