Később jó sorsom úgy hozta, hogy Belső-Ázsiában járhattam, méghozzá a híres Sorbulaki szikes tavaknál, rögtön az első napon pásztormadarak több százas csapatát lestük, amelyek éppen fürdőztek, majd mikor a fotózásukat „meguntuk” kalandrapacsirtákat kerestünk a tavakat körül ölelő füves pusztákon.
Reznek tojások
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
Ekkor adatott meg a szerencse, hogy a lábam mellől, talán egy méterről szárnyra kelt egy reznektyúk, majd lepillantva, a földön ott volt a fűszálakkal bélelt fészke, benne három olajzöld tojással. Hát ilyen sem történik meg minden nap! A reznek utolsó dokumentált költése hazánkban 1973-ban a Cserebökényi pusztákon volt, a 20. század elején ugyanis még szórványos költőfaj volt Ürbő pusztán, a Hortobágy északi peremén. Európai állománya csökken, bár az Ibéria-félszigeten állandó madár, de Ázsia országaiban, ahol vonuló és telelő is, a faj veszélyeztetett, mivel élőhelyei drasztikusan átalakulóban vannak.
A Sorbulaki szikeseknél sátorban aludtunk pár napot, vetési varjú telep közelében egy akácosban, ahol a varjak károgása ellenére, az esti és a pirkadati órákban a reznek érdekes, máshoz nem hasonlítható hangját hallhattuk közvetlen elalvás előtt és ébredés után.
Reznek
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
Táborozásunk utolsó napján még egyszer mellénk szegődött a szerencse, mert a horizonton feltűnt egy-egy felrepülő reznekkakas. A madár Ázsia nagy, érintetlen sztyeppterületein fészkel elsősorban, de költ az extenzíven művelt mezőgazdasági területeken is. Idehaza 2012 októberében Balatonszárszó határában volt egy megfigyelése, 2015 decemberében pedig a Dél-Alföld egy pusztáján. Nálunk ritka, kóborló fajnak számít. Tápláléka növényekből és kistestű állatokból áll. A világon mindenhol veszélyeztetett madárfaj.
Kommentáld!