Természet

Nemsokára újra itt a daruvonulás

Fotó: Kőműves Kata

Mintha csak tegnap lett volna, amikor a telelőhelyük felé vonuló darvak (Grus grus) érkezéséről számoltunk be, és máris közeleg az idő, amikor újra e gyönyörű madarak krúgatásától lesz hangos az égbolt.

Az idő enyhülésével már február utolsó hetében megkezdődhet a tavaszi vonulás, ám keményebb, hosszúra nyúlt telek után nemritkán egészen március végéig halogatják az indulást a madarak. A

kutatók jelzései szerint a darvak már szedelőzködnek a telelőhelyeiken, így várhatóan egy-két héten belül a magyar puszta felett is megjelenhetnek.

Európában két jellemző útvonalat követnek az ősszel a telelőhelyükre, tavasszal pedig a költőhelyükre vonuló darvak: egy részük az Ibériai-félszigeten, a többi Észak-Afrikában – jellemzően a Földközi-tenger afrikai partvidékén és Etiópiában – tölti a telet.

A hazánkon átvonuló darvak Finnországban, a balti állomokban és Oroszország észak-nyugati területén költenek. A Svédországban fészkelő madarak vonulási útvonala Lengyelországon, Németországon és Franciaországon át vezet Spanyolországból. 

A tavaszi vonulás jócskán eltér attól a csodás látványosságtól, ami októberben, novemberben ezreket vonz a Hortobágyra. „Ősszel a szülőmadarak és a fiókák még szoros családi kötelékben vonulnak a telelőhelyek felé. Több család alkot egy kisebb csoportot, majd összeállnak nagyobb csapatokba, és együtt vonulnak déli irányba. Ennek sebessége függ az időjárástól.

Gyakran megfigyelhető, hogy addig, amíg rossz az idő, a csapatok elidőznek egy-egy helyen, és csak akkor hagyják el a biztonságot nyújtó környéket, ha optimális az időjárás” – tudjuk meg a szakértőtől, Szilágyi Attilától.

A Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) munkatársa szerint ennek az lehet az oka – a tapasztalati adatok legalábbis erre utalnak –, hogy az idősebb madarak így óvják a néhány hónappal azelőtt világra jött fiatalokat, hisz számukra még megterhelő lenne a zord időben folytatni az utat. Ha találnak egy jobb és nyugodtabb táplálkozóhelyet, ott akár hetekig elvannak, és csak a táplálékforrások kimerülése, illetve az időjárás változása készteti őket a továbbvonulásra.

Az egyik legjelentősebb svédországi költőhelyen, a Hornborgasjön melletti tavaknál nyaranta több tízezer daru neveli fel a fiókáit.

Tél végére a szülő-fióka családi kötelék már felbomlik. Ilyenkor az ivarérett, öreg madarak indulnak vissza a költőhelyük felé, mégpedig a lehető legkisebb energiafelhasználással. „Ennek módja, hogy a tavasszal gyakran jelentkező, felfelé szálló légáramlatok (a termikek) emelő hatását kihasználva, több ezer méteres magasságba emelkednek és vitorláznak észak-északkelet felé.

A másik trükkjük, hogy a déli-délnyugati szél toló hatását kihasználva minimalizálják az energiafelhasználást. A gyakorlatban ezt a két módszert váltogatják, kombinálják a madarak” – magyarázza Szilágyi Attila, hogy miért nem olyan látványos a tavaszi daruvonulás.

Ilyenkor, tavasszal Magyarország, s így a Hortobágy felett is csak áthúznak a darvak. Általában csak akkor szállnak le, ha időjárási körülmények rákényszerítik őket.

„A szülői, szaporodási ösztönt kiváltó hormonok ilyenkor valósággal ’tombolnak’ a vérükben. A természet parancsának hatására igyekeznek a költőhelyeikre, hogy el tudják foglalni a legjobb fészkelő helyet, és megkezdődjön a párválasztás, illetve a párosodás rituáléja.
A fiatal, még nem ivarérett példányok azonban ilyenkor még ’ráérősebbek’, egy-egy nyugalmas, táplálékban gazdag területen napokat, sőt heteket is töltenek” –

mondja a HNP szakembere.

Írta: Horváth Árpád, videó: Kőműves Kata