Egy kalandozásra hívom önöket a
dél-angliai Dorset megye olaszosan angolos hangulatú Lulworth falucskája
közelébe, a Durdle Doorhoz.
Angliáról sokaknak a piros emeletes busz, a Big Ben, Tower Bridge, a teázás, az esős, ködös időjárás jut eszébe.
A Durdle Door egy természetes mészkő boltív. Az UNESCO által a
világörökség részét képező Jurassic Coast egy állomása, melyet a víz és
szél alakított. Erre utal a durdle angolszász eredetű szó is, amit a 12.
század előtt használtak, a mai jelentése „pierce” azaz furat, vájat.
Évente közel 200 000 turista tekinti meg eme csodás geológiai
képződményt. Az 563 kilométer hosszú English Channel partvidékén a
Jurassic Coast mintegy 155 kilométer hosszú, tengerparti szakasz.
Sziklái a triász, jura és kréta korból származnak, vagyis 180 millió
éves geológiai képződmények. 191 méterével legmagasabb pontja a Golden
Cap.
Ősi csigalenyomat a sziklában.
Mary Anning (1799-1847) brit paleontológusnő, akit az akkori
tudományos társadalom - neme és munkás származása miatt - ugyan nem
fogadott el teljes jogú tagként, a Jurassic Coast területén talált
leletekkel mégis bekerült a paleontológia történelmébe. Gyűjtött leletei
kérdésessé tették a kor teremtéselméletét. Telente, mikor a
földcsuszamlások gyakoribbak voltak, ideje nagy részét az újonnan
keletkezett területek átvizsgálásával és leletbegyűjtéssel töltötte.
Sietnie is kellett, mivel a tenger hamar eltakarította a romokat.
Egy
alkalommal hajszálon múlt, hogy egy kőzuhatag nem esett rá, ám ő nem
ijedt meg, kutatott tovább. Kitartását dicsőség koronázta, az első
plezioszaurusz fosszíliát ő talált meg 1821-ben, Lyme Regisnél, Dorset
megyében. 2010-ben, 163 évvel halála után, a Royal Society tagjai azon
tíz brit nők közé választották, akik az ország történelemben a
legnagyobb hatással voltak a tudományra.
Napjainkban is nagy óvatossággal kell sétálni az impozáns fehér
óriások lábainál, mivel az erózió folyamatosan jelen van, így bármikor
leszakadhat egy újabb darab a mészkőfalakból.
A sziklákon lévő zuzmók a
tiszta levegő indikátorai. Nem élnek meg olyan helyen, ahol
kén-dioxiddal szennyezett a levegő. A szennyeződést már pár hónap
elteltével jelzik eltűnésükkel, és évek kellenek, hogy újra
visszatelepedjenek.
Miközben csodáltam Durdle Door partvidékét, figyelmesen szemléltem az
újabb csuszamlásoknál kalapácsoló embereket, akik fosszilis kincset
kerestek. Szerencsére nem találtak semmit. Szerencsére, mivel ennek a
területnek a geológiai értéke nem csak maga a kőzet, hanem a benne
rejtőző százmillió éves maradványok. Ha elhordják, nem csak a terület
veszít szépségéből, hanem a tudományt is megfosztjuk az
előrehaladásától. Az ott talált leleteknek a múzeumokban a helyük.
Írta és fényképezte: Lenner Ádám
Kommentáld!