Európa-szerte, így Magyarországon is egyre kevesebb a
ligeti szőlő. E védett növényfaj megóvása komoly kihívást jelent a
természetvédelmi szakemberek számára. A Körös-Maros Nemzeti Park
Igazgatóság területén a Maros-árterében található néhány száz tő belőle.
A ligeti szőlő története meglehetősen távoli múltba nyúlik
vissza: a jégkorszak után terjedt el Európa nagy részén. Ez a növény
tekinthető a csemege és a bortermő szőlőfajták ősének. Az 1800-as
években a filoxéra pusztítása nyomán csupán a hullámterekben maradt
fenn. A filoxéra ugyanis a talajban élő rovarkártevő, amely az
elöntéseket nem bírja, így menekülhetett meg az itteni állomány. A
filoxéra pusztítása után Észak-Amerikából hoztak be Európába a
betegségeknek ellenálló szőlőfajtákat.
Ezek a szőlők azonban nagyon sok
helyen elvadulva, szabadon növekedtek, s így fokozatosan átvették a
ligeti szőlők élőhelyét, kiszorították azt. Az amerikai vadszőlő
egyébként az erdőgazdálkodásban is komoly károkat okoz. A fákra
felkúszva gyakran összetöri a faállományt.
A ligeti szőlő nagyon magasra, akár 20-30 méterre is felkúszik,
fátyolszintet alkot az ártéri erdőkben. Kapaszkodását kacsok és
tapadókorongok segítik. Levele háromkaréjú, szív alakú és fűrészes
szélű. Kürtvirágjai sárgás vagy fehér színűek. Termése apró, gömbölyded,
kék vagy fekete bogyókból áll, melyeknek igen magas a savtartalmuk.
A ligeti szőlő és az amerikai vadszőlő az egymáshoz közeli élőhelyeken
gyakran kereszteződik is egymással, így ma már nagyon nehéz tiszta
ligeti szőlőt találni. A két fajt legjobban az őszi lombszín alapján
lehet megkülönböztetni: a ligeti szőlő őszi lombszíne vörös, az amerikai
vadszőlőé pedig sárga.
A természetvédelmi szakemberek komoly erőfeszítéseket tesznek a védett
növényfaj még meglévő példányainak felkutatására és megóvására. A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
területén a Maros-árterében három helyszínen sikerült eddig ligeti
szőlőt találni. Összességében csupán néhány száz tőről van szó.
A ligeti
szőlő természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
Kommentáld!