Poszméhek paradicsoma
Lilában úszik az Alsó-Zagyva-völgy több hektárnyi
területe. A szolnoki Széchenyi lakótelep polgárainak szemet
gyönyörködtető látványban lehet részük, ha kisétálnak a
panelrengetegből. Innen nem messze folyik a Zagyva, és ennek mentén
sóvirágok ezrei pompáznak a gyep fölé magasodva.
Magyar sóvirág (Limonium gmelinii ssp. Hungaricum)
A rét nagy részén állatokat
legeltetnek, a területet rendszeresen kaszálják, ezzel megakadályozzák
az agresszív gyomfajok terjedését, így sok honos faj élhet itt
zavartalanul.
A sóvirág jól tűri a szárazságot, ezért is virít most is oly szépen a
kiszáradt gyep felett. Főleg a másodlagosan szikesedett területeken
jelenik meg tömegesen, mely talajtípus a folyószabályozások miatt, több
helyen megtalálható hazánkban.
A sóvirág tartóssága miatt a virágkötészek egyik kedvence.
Mezei iringó (Eryngium campestre)
Azok a természetbarátok, akik nem rettenek el egy kis
kerékpározástól, vagy pár órás túrától és még tovább merészkednek, át a
Zagyván, a Malomszögi Holt- Zagyva irányába, újra szép növényekre
lelhetnek, még ebben a száraz időszakban is. Habár a mezei iringó kisebb
számban emelkedik a sárgás gyep fölé, mégis vonzza a tekintetet. Ez a
magyar puszta ördögszekere. Megszáradva egészben marad, amit ősszel a
szél tovagurít. Kinézete miatt „futóbogáncs”-nak is nevezik. Egy-egy
terület túllegeltetése növeli jelenlétüket. Kedveli a száraz gyepet
homok- és löszpusztákat. 20-60 cm magasra nő, szára ágas.
Gyógynövényként is használják. Drogja vizelethajtó, gyökérzete pedig
enyhe görcsoldó hatású.
Kövi poszméhek (Bombus horturum) gyűjtögetnek a sóvirágon
Mindkét növény körül folyton zümmögnek a poszméhek. Jól is esik nekik ebben az ínséges időben egy-egy csepp nektár.
Írta, és fényképezte: Lenner Ádám, természetvédelmi és tájgazdálkodási mérnök
Kommentáld!