A Szolnokhoz közeli Kőröstetétlenben, ahol csütörtökön erősítették meg, hogy veszettséggel fertőzött róka bukkant fel a környéken, a polgármestert még nem tudták értesíteni az esetről, és a jegyző sem tudott róla.

A helyi tiszti főorvosi hivatalban azonban már hallottak róla, és az Origo kérdésére azt mondták, a lakosság részéről semmilyen óvintézkedésre nincs szükség, és az önkormányzatoknak sincs teendőjük. A tiszti főorvosnak ilyen esetben legfeljebb akkor van dolga az üggyel, ha emberi kontaktus történik - ha például egy veszett vadállat bejut egy kertbe, vagy összeverekszik egy kutyával - egyébként az állategészségügy intézkedik.

A 35 kilométerre fekvő Lakiteleken viszont a megyei kormányhivatal állat-egészségügyi részlege már több intézkedést is tett. A község jegyzője, Tóth-Péli Emőke mondta el az Origónak, hogy október elején, a veszett rókatetem megtalálása után ebzárlatot és legeltetési tilalmat is elrendeltek. Utóbbit már feloldották, de az ebzárlat még mindig tart, a lakosságnak el kell zárnia a kutyáit. Ha kóbor állatok bukkannak fel, akkor pedig be kell fogni őket, erről egy kecskeméti menhely gondoskodik. A jegyző úgy tudja, hogy a környéken a rókák immunizálásáról már intézkedtek

.

Tóth-Péli Emőke szerint a lakosságnak az ebzárlat betartásán kívül nem kell óvintézkedéseket tennie. Csak annyit kérnek a lakosoktól, hogy ha elpusztult állat tetemét találják meg, akkor ne nyúljanak hozzá, hanem jelentsék az önkormányzatnak vagy az állategészségügynek, hogy meg lehessen vizsgálni.

Ilyesmire egyébként már volt példa, az önkormányzathoz befutott bejelentést az állategészségügynek továbbították - tette hozzá.

Szeptember közepe óta már 16 rókánál igazolták a fertőzést, a vírus Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyét érinti.

Ez kiugró szám, tekintve, hogy az elmúlt években nem fordult elő a betegség: Magyarországon legutoljára 2010-ben regisztráltak utoljára rókánál veszettséget. A vizsgálatok szerint akkor egy Szerbiából áttévedt állat hozta magával a vírust, és a rókákon kívül egy kutya is elpusztult. Azóta csak denevéreknél találtak itthon veszettséget (általában évi egy-két alkalommal), de a denevérek fertőzését nem pontosan ugyanaz a vírus okozza. Ami pedig náluk előfordul, az elsősorban rájuk nézve veszélyes.

Az, hogy ma már ilyen ritkának számít itthon a veszettség, a rókák hatékony immunizálásának köszönhető. A vakcinázásukat 1992-ben kezdték meg a nyugati határszélen, és a 2000-ig a Dunántúlon jutatták ki repülőből vagy kézzel a csalikat. Ezt követte a Duna-Tisza köze, 2004-2007 között pedig az ország teljes területén folyt a vakcinázás. Ma már csak a déli és keleti határvonalon védekeznek, részben anyagi okokból (a vakcinázást jelentős uniós támogatással végzik), részben pedig azért, mert jelenleg ez a legveszélyeztetettebb terület. Évente kétszer, tavasszal és ősszel a határtól egy 50 kilométeres sávban szórják a csaliba csomagolt vakcinát.

A mostani esetek különlegessége, hogy mind az említett határsávokon belül, az ország belső területén bukkantak fel. Az első, Kecskemét közelében történt eset után a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) gócvakcinázást rendelt el az érintett területen, mondta az Origónak dr. Szögyényi Zsuzsanna, a hivatal Járványügyi Osztályának vezetője.

"Az állatok rendellenes viselkedést mutattak, és egy részüket kilőtték vagy elgázolták, más részüket elhullva találták meg" -

mondta Szögyényi. Volt olyan eset, amikor a róka közvetlenül embert is veszélyeztetett, ugyanis egy alkalommal a veszett állat betévedt egy tanyára, ahol aztán összeverekedett a tulajdonos kutyájával.

A kutya jelenleg a jogszabályok által előírt hatósági állatorvosi megfigyelés alatt áll, ami 90 napig tart. Szögyényi elmondta, hogy ezt akkor is be kell tartani, ha egyébként már veszettség ellen beoltott kutyáról van szó.

Veszett rókák előfordulási helyei Magyarországon 2013. szeptember-novemberében

Térkép alap: Kissorsa / DeviantArt

A laborvizsgálatoknak köszönhetően talán van esély arra, hogy kiderüljön, honnan érkezhetett hozzánk a vírus. A veszettség vírusának ugyanis több törzse van, melyek között vannak olyanok, amelyek bizonyos régiókhoz köthetőek. A genetikai vizsgálatok eredményei alapján pedig következtetni lehet majd arra, hogy honnan kerülhetett be az ország közepére a veszettség.

Az esetek most egy körülbelül 50 kilométer sugarú körre korlátozódnak, Kecskeméten kívül Kiskunfélegyháza, Lakitelek, Pálmonostora, Tiszakécske, Tiszajenő, Tiszavárkony és Kőröstetétlen környékén találtak veszett rókát. Szögyényi abban bízik, hogy sikerül ezen a zónán belül tartani a vírust. A vadászok most fokozott figyelemmel járják a környéket, és minden gyanús rókát vizsgáltra küldenek. Felmerült a vadállomány ritkításának lehetősége is, de erről még nem született döntés.

A veszettség minden melegvérű élőlényre veszélyt jelent, bár a madarak kevésbé fogékonyak. A kutyán és macskán kívül elkaphatja akár a szarvasmarha és a sertés is. A vírus harapás útján, nyállal terjed elsősorban, ezért a gyanúsan viselkedő (túl közvetlen vagy támadó magatartást tanúsító) állatot nem szabad megközelíteni, hanem azonnal jelenteni kell a vadászoknak vagy a hatóságoknak.

A kutyák évenkénti veszettség elleni oltása kötelező, ugyanakkor a náluk szabadabban élő macskákat általában nem szokták beoltatni. Így aki ezt eddig nem tette meg, annak mindenképpen érdemes ezt bepótolni (bizonyos esetekben a járási főállatorvosok kötelezővé is tehetik a macskák oltását).

A veszett macska jellemzően agresszív lesz, gyakran fejre támad. Minél közelebb van a harapás helye az agy- és a gerincvelőhöz, annál gyorsabban megjelennek a tünetek. A harapás helyétől és az állat korától függően a lappangási idő általában 2-8 hét, de olyan esetről is tudnak, ahol 200 nap telt el a harapás és a tünetek megjelenése között. A vírus a központi idegrendszert követően jut el a nyálmirigyekbe. Sokszor mire az állat idegrendszeri tüneteket mutat, addigra már a harapása is fertőz.

Eddigi veszettség esetek 2013-ban. A piros szín a háziállatokat, a kék a vadállatokat, a lila a denevéreket jelzi

 

Forrás: Friedrich Loeffler Institut

A kutyák esetében a veszettségnek kétféle változata fordulhat elő. A csendes veszettség esetében bénulásos tünetek jelentkeznek, míg a dühöngő változatnál az állat agresszív lesz. Mindkét esetben, a végső fázisban az agyidegek bénulása figyelhető meg, például kancsal lesz az állat, nem tud nyelni, lóg az állkapcsa.

Alapszabály tehát, hogy a gyanúsan viselkedő állatokat kerülni kell.

Ha esetleg mégis bekövetkezik a harapás, akkor embereknél a betegség kifejlődése a marást követő napokban megkezdett, négy oltásból álló sorozattal meggátolható.

Az oltássorozat nélkül azonban a betegség szinte száz százalékban halálos.

Embereknél a veszettséget kezdetben fejfájás, végtaggyengeség, mérsékelt láz, lehangoltság, álmatlanság jellemzi, majd a következő szakaszban jönnek a légzési és nyelési görcsök, a remegés, az ingerlékenység, dühöngés és az intenzív nyálfolyás.

A végső pedig a bénulási szakasz, amely víziszonnyal (a bénulások előtt ugyanis a nyelés, amelyet reflexszerűen már a víz látványa is kiválthat, görcsös fájdalmat okoz), fokozódó gyengeséggel, eszméletvesztéssel jár. Nagyon kevés kivételtől eltekintve ezt követően beáll a halál. Magyarországon legutoljára 1994-ben haltak meg ketten veszettség miatt, és egyikőjük sem kapta meg a harapás után a szükséges védőoltás-sorozatot.