A faj hazánk területén bizonyítottan csak néhány éve költ, telelő példányai azonban szórványosak az ország területén. Kedveli a tágas, nyílt legelőket ahol nagy területeket beláthat. A madár közkedvelt szokása, hogy egy vártapontot szemel ki magának, amely gyakran a területen lévő bokor csúcsa, villanypózna vagy valamely kiemelkedő pont. Az őrgébics elnevezése innen ered. Rendszertanilag az énekesmadarak közé tartoznak, ám ragadozó madárként viselkednek. Zsákmánya között pockok, egerek, kisebb énekesmadarak szerepelnek. A nagyobb zsákmányokat egy alkalmas tépőhelyre viszik. Megfigyelték, hogy karmaik között képesek akár egy 30 grammos pockot is elszállítani, röptükben.
Brehm: Az állatok világa című műben ezt olvashatjuk róla: „A nagy őrgébics rendkívül káros madár, melynek Chernel szerint főleg a cinegék esnek áldozatul. Igaz, hogy káros rovarokat és egereket is pusztít, de ezzel kártételeit alig teheti jóvá. Éppen ezért a magyar madárvédelmi törvény nem helyezi védelem alá. Habár egyes esetekben érzékeny károkat is okoz és a madárbarátot a hasznos apró madarak fogásával maga ellen bőszíti, aránylag csekély állománya folytán számottevő kárt nem csinálhat s ezért alkalomadtán kegyelmet is adhatunk ennek a rendkívül ügyes, vakmerő rablónak.”
Egy mezei pocok elspájzolva.
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
Szintén egy érdekes szokása a gébicseknek, hogy zsákmányukból gyakran egy élelmiszerraktárt hoznak létre, oly módon, hogy a kisemlősöket, madarakat, tücsköket felszúrják egy tüskés bokorra, rendszerint galagonyára. Az ilyen éléskamrákban akár több zsákmányállat is fellelhető, tartalékolva az ínséges, táplálékszegény időszakokra. A gébicsek érdekes életmódú madarak, érdemes figyelni rájuk, hiszen gyakran találkozhatunk velük az utak mentén, egy-egy kiemelkedő ponton üldögélve.
Hazánkban természetvédelmi oltalom alatt áll, védett értéke 50 000 forint.
Kommentáld!