Tudományos, latin nevét éles, „kreksz-kreksz” hangja alapján kapta. A népi elnevezése, a kétkés madár – Baranya megyében még napjainkban is így hívják – szintén a hangjából származik. Megpillantása a rendkívül rejtett életmódja miatt nagyon nehéz, szerencse kell hozzá. A költőterület foglalásakor intenzíven szólnak, a költés idején ez alább hagy.
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
Az európai költőállományuk drasztikus csökkenését figyelhetjük meg napjainkban. Régebben hazánk területén is sokkal gyakoribbnak számított. A sérülékeny madarak kategóriájába tartozik. Fontos szerep jut hazánknak a számára alkalmas élőhelyek megőrzésében. Korábban vadászható faj volt, ma szigorú védelem alatt áll.
Élőhelye a fákkal övezett, árnyas rét.
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
A magyarországi költőállománya drasztikusan csökkent a kézi kaszálás elmaradásával, az intenzív gépi kaszálás megjelenésekor. A korábbi aszályos esztendők tovább csökkentették a hazai populációt. Jellemzően az üde, nedves, magas füvű réteket kedvelik, valamint a magas sásos mocsárréteket, melyek rekettyefűzzel, facsoportokkal tagoltak. Az ilyen élőhelyek sajnos eltűnőben vannak országszerte.
A párok évente csak egyszer költenek. A fészket a tojó építi. Gödröt kapar, majd ebbe rakja viszonylag magas, száraz növényi részekből álló 15 cm átmérőjű fészkét. Csak a tojó kotlik. Tápláléka csigákból, pókokból, bogarakból, szitakötőkből, gilisztákból, hangyákból tevődik össze. Szeptember közepén vonul el hazánkból, a telet Kelet-Afrikában tölti. Fokozottan védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 500 000 forint. 2016-ban az Év madara volt.
Kommentáld!