Galápagos a teknősökről kapta a nevét, amelyekből egykor százezrével éltek a szigeteken, ma azonban már küzdeni kell az alfajaiért.

Galápagos teknőseinek őse Dél-Amerikából néhány millió éve került a távoli szigetekre, s itt számos alfaja alakult ki az állatnak. Nemcsak az egyes szigeteken születtek különálló alfajok, hanem Isabela szigetének egyes vulkánjain is elkülönültek egymástól a populációk és alfajokká váltak.
Az óriásteknős a tengerbe esve nem süllyed el, hanem a felszínen lebegve úszhat, így képes a különálló szárazulatok benépesítésére is. Darwin 1835-ös látogatása óta 4 itt honos teknős alfaj halt ki, 11 alfaj van még életben, összlétszámban nagyjából az eredeti tizede él ma a szigeteken. A rendkívüli megfogyatkozásuk oka a vadászat, hiszen a hatalmas termetű állatokat sokáig életben tudták hajókon is tartani, így a halász- és bálnavadász hajókon „élő húsraktárként” tárolták a hosszú hajóutak idejére őket. Vajon speciális tenyésztési programokkal vissza lehet hozni a kihalt alfajok bármelyikét?

Magányos George rokonainak felkeresésére indul expedíció a Galápagos-szigetek egyikére, Isabelara a Wolf-vulkán környezetébe. Isabela-n néhány éve már találkoztak olyan egyedekkel, amelyek a Pinta-szigeti teknős (Chelonoidis abingdonii) rokonai voltak. Ezekből egy kisebb csapat él a Wolf lejtőin, amely részben a Pinta-szigeti, George pusztulásával kihalt alfaj vérvonalát hordozza. 2019-ben egy szintén kihalt alfaj reménybeli példányára bukkantak rá Ferdinanda szigetén.

A Galápagosi Nemzeti Park (PNG) vadőrei és a Galápagosi Vadvédelem, valamint az Óriásteknős Visszaállítási Kezdeményezés (GTRI) tudósai és szakemberei indulnak útnak a vulkánra. „Miután a mostani expedíciót már 10 éve szervezzük, hatalmas örömünkre szolgált a ferdinandai felfedezés 2019-ben, amely 106 éve az első élő teknős volt a Ferdinanda-szigeten. Elképzelésünk sincs, hány élhet még itt, valóban ugyanahhoz az alfajhoz tartoznak-e mind? Ferdinanda bőszen védelmezi a titkait előlünk”- magyarázta Washington Tapia, a GTRI vezetője. Ferdinanda a szigetcsoport legfiatalabb tagja, különösen nehezen bejárható felszínű, kb. háromnegyed részben csupasz bazalttal borított területtel.

A GTRI számára a fő kérdések a 2019-ben talált állattal kapcsolatban, hogy vajon melyik alfajba tartozik, valóban a kihaltnak vélthez, vagy egy másikhoz, esetleg bevándorló a szigeten? Fontos kérdés még az is, hogy vannak-e további példányok, s ha igen, azok melyik alfajhoz tartozhatnak.

Az expedíció hamarosan útnak indul az aktív vulkáni régióba Isabela szigetének északi részére, ahol a Wolf-vulkán korábbi kitörései után maradt borotvaéles lávakőzettel borított terület határolja a teknősök számára alkalmas, növények borított élőhelyét. Az ilyen terepeken mindig különösen veszélyesek az expedíciók, volt már, amelyet a cél előtt nem sokkal kellett félbeszakítani az időjárás miatt.

Az 1710 méter magas Wolf utoljára 2015-ben tört ki, ezt megelőzően 1982-ben, így a fiatal kőzeteket még nem koptatta le az erózió. A teknősök számára kedvező, gazdagabb növényborítású terület a korábbi bazaltos lávaárakon keresztül érhető el, így az expedíciót helikopterrel és hajóval is segítik majd. Ha sikerül rábukkanni az állatokra, azokat el is szállítják innen a szaporító központba.
A jelenleg a Wolf-vulkán területén élő teknősök egy olyan, másik szigetekről származó populáció utódai, amelyeket a 18-19. század során hajósok tettek ki itt, azért, hogy könnyítsenek a hajók terhein, vagy épp az értékesebb zsákmánynak helyet csináljanak. Ezek a teknősök az elmúlt 200 évben itt szaporodni tudtak, így genetikai kincsesbánya az állományuk a mai vadvédelmi program számára.

A teknősök jelenléte nem marad titok, az ürülékeik 2-3 éven át megmaradnak, s igen jellegzetes, csak a teknősökre jellemző módon falatoznak a növényekből, így ha jelen vannak, csak az a türelemjáték, hogy sikerüljön megpillantani is őket. 2008-ban egy, a mostanihoz hasonló expedíció során 1726 teknőstől vettek vért, s ezek genetikai elemzéséből kiderült, hogy 17 állat legalább 80 százalékban a Pinta-szigeti teknős alfaj génjeit hordozza, ez azt jelenti, hogy valamelyik szülőjük biztosan tisztavérű Pinta-szigeti teknős volt.  Néhány másik, akkor vizsgált egyed a Floreana-szigeti teknős (Chelonoidis elephantopus), szintén kihalt alfaj génjeit is hordozza. A Floreana-szigeti alfajhoz genetikailag igen közeli egyedeknek köszönhetően egy célzott szaporító program révén remény nyílt arra is, hogy utódaikból 5 éven belül az első visszatelepítéseket megejtsék Floreana szigetén.

A mostani expedíció olyan, tenyésztésre alkalmas egyedeket keres, amelyekkel elindíthatnak egy Pinta-szigeti alfajszaporító programot is, abban a reményben, hogy vissza lehet majd telepíteni ezt az alfajt is eredeti élőhelyére.