Savaria legnagyobb zöld területe

A nagy tó, körülötte virágzó rhododendronok

A város többi parkjától az is megkülönbözteti, hogy sem gyalogos, sem kerékpáros átmenő forgalom nincs az arborétumban. A növényállomány a szabvány parkos kezeléstől mentes, azaz a fák, bokrok általában a maguk természetes formájában léteznek. A rendszeresen kaszált, vagy nyírt gyepek, sem homogen pázsitok, hanem fajgazdag változatos rétek.

Mocsári ciprus

A Kámoni Arborétum élő fagyűjteményét a XIX. század első felében hozta létre Saághy Mihály, aki birtokán méhészkertet létesített. A század végére már 4 hektárra nőtt a dendrológiai (fás szárú növény) gyűjtemény. Pauer Arnold (premontrei természetrajztanár, aki feldolgozta a magyar, illetve a Vas megyei kerti kultúra történetét) 1934-ben az ország, legnagyobb gyűjteményes kertjeként említi. Jelenleg mintegy 3000 féle fásszárú található az arborétumban, ennek jelentős részét örökzöldek alkotják. A Nyugat-Dunántúl és a szubalpin térségek számos védett ritkasága él itt.

Az arborétum a háborús években magára hagyatott volt, 1945 után tűzifa-lelőhelyként „hasznosult”, a gyűjtemény növényanyagának jelentős részét elhordták.

Ernyőlevelű magnólia

A teljes pusztulástól Bánó István erdőmérnök, a Szombathelyi Állami Erdőgazdaság akkori vezetője mentette meg. A kert 1950-ben természetvédelmi terület lett. 1953-ban az arborétum kezelését az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) vette át, s jelenleg is hozzá tartozik. Azóta a kert növényállománya a korábbinak többszörösére nőtt, területe 27 hektár lett. Az arborétumban sokáig jelentős kutató munka is folyt, növénynemesítés és honosítás, elsősorban a fenyő- és a nyárfanemesítéssel foglalkoztak. Maga az alapító, Saághy István is folytatott ilyen tevékenységet. Munkáját számos egzóta meghonosítása, például Magnolia (liliomfa) fajok gyűjteménye, télálló bambuszfélék behozatala és honosítása, valamint saját nemesítési munkájaként a kámoni és a sági luc szelektálása jellemzi.
Az arborétum újabb létesítményeihez tartoznak a Bánó István idejében létesített tavak, a sziklakert, valamint a Mátyás Csaba által kialakított vízesés.

Vízesés a Gyöngyös-patakon

A Gyöngyös-patak két ágát és a közbezárt szigetet ártéri vegetáció-fragmentumok kísérik, helyenként igen méretes fákkal. A tavak partján, ha kis foltokban is, igazi vízparti növényzet, sásos, szittyós, nádas, gyékényes látható. A tavakban gazdag hínártársulás él, békalencsével, tavirózsával. A telepített külhoni fafajok közé, szinte mindenütt hazai őshonos fajok települtek be, így fajgazdag, üde lomberdőkre emlékeztető állományok is kialakultak.

A talaj valóban élő közeg, mert a lehulló ágak levelek termések nem tűnnek el a területről. A gazdag és mozaikosan változatos növényvilág, számos gombafajnak ad otthont és sokféle állatnak is nyújt élőhelyet. A Madártani és Természetvédelmi Egyesület madarászai 64 faj előfordulását regisztrálták, melyből 43 bizonyíthatóan költ is a területen.

A Kámoni Arborétum 1950 óta védett terület, és mint védett történeti kert is érdekes, hiszen közel kétszáz év egymást követő, természetszerető generációk munkáját őrzik.

Szendi Zsuzsa, a látogatóközpont vezetője és Heltai Csaba a National Geographic Magyarország művészeti vezetője

Fotó: nyugat.hu

Az arborétum Ökoturisztikai Központjában rendszeresen szerveznek természeti és környezetvédelmi programokat, kiállításokat. 2012 augusztusában Máté Bencének,  a National Geographic volt ösztöndíjasának természetfotóiból látható válogatás. A világ egyik legjobb madárfotósának tárlatát Liták László, az Alföldi Erdőkért Egyesület titkára, majd Heltai Csaba, a National Geographic magazin magyar kiadásának művészeti vezetője nyitotta meg.

A természetfotókat bemutató kiállítás 2012. augusztus 31-ig látható Szombathelyen, a Kámoni Arborétumban.

Forrás: ng.hu; fotók: Kámoni Arborétum