Korallzátony-ökoszisztéma. (Fotó: AFP)

A világ óceánjainak egyre jelentősebb mértékű savasodása aggasztó veszély a korallzátonyokra, amelyek általában változatos tengeri élővilágnak nyújtanak otthont, és rendszerint károsodnak, amint a savasság mértéke változik. A Csendes-óceán nyugati részén van egy zátonyrendszer, amely ellentmond ennek e trendnek. Kutatók megfigyelték, az ott élő korallok a lokális savas feltételek között nagyon jól boldogulnak ahelyett, hogy sínylődnének miatta.

A zátonyok kalcium- és karbonátionokat vonnak ki a tengervízből, kalcium-karbonáttá (ugyanaz a kemény ásvány, melyet kagylókban és csigaházakban megtalálhatunk) alakítják, így növekednek. Mindkét anyag nagy mennyiségben található meg a tengervízben, ám ahogyan a víz savasodik, a karbonátszint esik, és az élőlényeknek egyre nehezebb elegendő mennyiségre szert tenni külső vázuk felépítéséhez.

Eme alapvető kémia tudatában Woods Hole Oceanográfiai Intézet szakemberei igencsak meglepődtek, amikor Palau szigeteinél egészséges, kiterjedt korallzátony-ökoszisztémára bukkantak, hiszen az olyan savas környezetben virágzik, amely a laboratóriumi tanulmányok szerint már lassítja vagy akadályozza a korallok növekedését. A korábbi terepi és laboratóriumi eredményeknek ellentmondóan megfigyelték, hogy a zátony diverzitása és kiterjedtsége nagyobb volt, mint a környező, alacsonyabb mértékű savas környezetben élőké - magyarázza Katie Shamberger, a vizsgálat társszerzője.

Egyelőre nem tudják, eme korallok hogyan vagy miért maradnak életben ilyen, látszólag mostoha körülmények között, de úgy hiszik, kémiai és biológiai tényezők valamiféle egyedülálló kombinációja felülírja a savasság káros befolyását.

Bár az eredmények biztatóak, ez nem ad automatikusan okot a reménykedésre az emberi eredetű óceáni savasodást – az a folyamat, melynek során a fosszilis üzemanyagok kibocsátásából származó szén-dioxid feloldódik a tengervízben és szénsavat képez - megsínyleni látszó koralloknak. A folyamat világszerte eltérő arányban jelentkezik a fizikai és kémiai feltételek függvényében, emellett a hidegebb régiókban mértéke rendszerint súlyosabb, mivel a szén-dioxid könnyebben oldódik hideg vízben.

Egy sor kémiai elemzés során a kutatócsapat kimutatta, hogy a zátonyrendszeren zajló természetes folyamatok – úgymint a külső váz építése (ami karbonátot von ki a vízoszlopból) és a légzés (ami szén-dioxidot juttat a vízbe) – magyarázhatják meg a mért savasodási szinteket, anélkül, hogy az emberi eredetű folyamatot egyáltalában számításba vették volna. Úgy hiszik, a régió savasságát a zátonyt övező földtömegek elszigeteltsége folytán tartja fenn.

A kutatók szerint ezek a savas körülmények már több ezer éve fennállnak, így az élőlényeknek volt idejük adaptálódni. Az emberi eredetű savasodás azonban jóval gyorsabban zajlik, és nem teszi szükségszerűen lehetővé, hogy az érintett zátonyok ugyanilyen módon alkalmazkodjanak.

Még azt sem sikerült feltárni, milyen mértékű genetikai módosulásokon esett át a zátony a változásokhoz igazodva. A kutatók reménykednek benne, hogy azonosítani tudják az eme régióban élő korallok sikerének biológiai és/vagy kémiai magyarázatát. Azt is szeretnék megvizsgálni, más meszesedő élőlények milyen ütemben állítják elő vázukat, így az ökoszisztéma egészének állapotát is összevethetik kevésbé savas rendszerűekével.

A kutatást a Geophysical Research Letters folyóirat közölte.

Forrás: Livescience | 2014. 01. 27. 15:00:00