Régészeti feltárások alapján a Pusztatorony valószínűleg a 12. században épült késő román, kora gótikus stílusban. Jellegzetes, négyszögből nyolcszögbe formálódó tornya azóta rendíthetetlen, de állnak még a templom nyugati falai és félköríves szentélye is. A különleges formájú torony nem csak a harang zúgását segítette a település minden szegletébe eljuttatni, de távolra néző, lőrésszerű ablakaiból kikémlelhető volt a portyázó hordák közeledte, és az egyhajós vaskos, tömör építményben a helyiek oltalmat lelhettek a támadások idejére. Körülötte egykor falu állhatott, mára gabonatáblák veszik körül, ameddig a szem ellát.

A település polgármestere büszke: „A torony 2011-ben kapta a Somogyország Kincse elismerést, aminek azért is örültünk, mert már régóta ez a település jelképe.” Dékányné Károly Marianna hozzátette: „Mivel a megye vezetése azóta átalakult és a díj is megszűnt, a miénk volt az utolsó kitüntetett.” Az állagmegóvásról elmondta: „A torony védett, ezért érdemben csak a Megyei Műemlékvédelmi Hatóság tehet érte. Amiért viszont mi felelünk, az az odavezető út, valamint környezetének rendben tartása. Ez sem egyszerű feladat, hiszen óriási földterületen található, ami ráadásul egyelőre magánkézben van. Állapotát leginkább az időjárás viszontagságai veszélyeztetik.”

A helyiek óvják, nagy becsben tartják jelképüket, gyakoriak itt az összejövetelek, falunapok, szervezett túrák, de volt már itt esküvő, koncert, s nem ritkán misét is celebrálnak a rom falai között. A vámosiak legendáriuma is izgalmas: A torony történetét írásos emlékek és az itt élők apáról fiúra szálló elbeszélései őrizték meg. Egy állítólagos krónikás feljegyzései alapján például „a derékmagas falak egy barbárul befalazott gyermek testét rejtették. E gyermek Koppány vezér fia, a kis Kupa volt.” A legenda szerint a templom lakóépület, a Somogyváron székelő Koppány birtoka volt. Sarolt fejedelemasszonytól kapott vámszedői jogával élve gyűjtötte a vámot a régi római hadiúton és kereskedelmi úton érkező kufároktól.

Somogyvámos Somogy-megye középső részétől északra, Külső-Somogyban található. Már a Középkorban lakott volt: Az 1940-es években feltárt avar temető és az Ihász-dülőben emelkedő Pusztatorony a korai megtelepedés bizonyítékai. A falu számára a turizmus jelent kiemelkedési lehetőséget, és ebben alapvető szerepe van a Krisna-völgynek, ami otthont ad a mára világhírűvé vált Indiai Kulturális Központnak és Biofarm-Ökofalunak.

Írta és fényképezte: Mozer Mária