Természet
Száradnak a feketefenyők
Az elmúlt két aszályos év legyengítette a
feketefenyőket (Pinus nigra) a Keszthelyi-hegységben, az erős
tűvörösödés miatt az erdészetnek összesen 1300 hektárról kell
eltávolítania a beteg fákat az élők megóvása, és a tűzveszély miatt.
Feketefenyves Balatongyörök környékén.
Fotó: Keszthelyi Erdészet
Szakács István, a Bakonyerdő Zrt. Keszthelyi Erdészetének igazgatója
az MTI-nek elmondta, hogy a feketefenyő tájidegen a hegységben. A
legeltetéssel tönkretett kopár területekre még az 1860-as években
telepítette be az akkori erdőbirtokos Festetics család ezt a fajtát,
majd az ötvenes-hatvanas évek fenyőerdősítési hulláma során ültettek az
őshonos molyhos tölgyesek helyére.
Az akár harminc méter magasra is megnövő, robosztus örökzöldek elég
jól bírták a rendkívül száraz, dolomitos talajt, de az aszályos évek már
korábban is megviselték az állományt. A legutolsó erős száradást a
kilencvenes évek végén tapasztalták a keszthelyi erdőkben. Az
erdészetnek a hatósági előírások szerint akkor is ki kellett termelnie
az elszáradt egyedeket.
A rendkívül forró, csapadékszegény nyár miatt, 2012 elején 400-500
hektáron tapasztalták a fák koronájában a száradás miatti erős
tűvörösödést, és az illetékes Veszprém megyei erdészeti hatóságnak
jelezték a problémát. Az a döntés született, hogy a könnyen lángra kapó
fákat el kell távolítani az erdőből. A fák kiszáradása tovább
fokozódott, tavaly ősztől az ötven százalék feletti levélelhalással
érintett terület 1300 hektárra nőtt. A beteg fák túlnyomó része a
Keszthelytől-Balatonedericsig húzódó erdősávban található, a
kitermeléssel a feketefenyők 70 százaléka el fog tűnni a
Keszthelyi-hegységből.
Az igazgató elmondta, hogy a munkálatokhoz a környezetvédelmi hatóság
állásfoglalását kérték, a fakitermelést a Bakonyerdő Zrt. a tervek
szerint 2014 végéig elvégzi. Becsléseik szerint 15-20 ezer köbméter
mennyiségű fát kell majd kivágni, ha a természetvédelem érdekeit nem
sértő módon lehetőséget kapnak a fakitermelésre az idegenforgalmi
szezont követően.
A feketefenyő betelepítésének megvolt az a haszna, hogy a lehulló
lomb előkészítette a talajt a lomberdő megtelepedésére: így az erdő
természetes úton meg fog újulni, visszatér az eredeti vegetáció –
bizakodik Szakács István. Az itt őshonos lombhullató fajok közül a
virágos kőris, más néven mannakőris (Fraxinus ornus), a molyhos tölgy
(Quercus pubescens) jelenik meg a termőhelyen.
A nehezen megközelíthető területekről nem tudják eltávolítani a
fákat, ezek megfelelő élőhelyet biztosítanak a rovarvilágnak.
Biológiailag sokkal változatosabb lesz az erdő, kisebb sziklagyepekkel,
cserszömörcés foltokkal. Az itt élőknek télen lesz feltűnőbb az
összefüggő zöld koronák látványának hiánya - jegyezte meg a szakember.
Forrás: MTI
Kommentáld!