A természetalakító tevékenységek negatív hatásai
és a szűkülő élettér miatt, az utóbbi évtizedekben egyre sanyarúbb sors
jutott az itteni állat- és növényvilágnak, ma viszont látszik egy
élettel teli jövő képe.
Egy kiszáradt nádas részlete.
A néhai madárvilágban voltak itt tőkés récék, kerce és kanalas récék.
Idősek még láthattak kis liliket, bakcsót, bütykös hattyút, bíbicet,
gólyatöcsöt, gulipánt, fekete gólyát, vörös gémet, sárgalábú sirályt…
Egy-egy alkalommal szerecsensirály és rózsás gödény is járt erre.
Most viszont, a már nem létező Csalló folyóról elnevezett tájék
jelképének tartott túzok is csak elvétve vendégeskedik erre
(megjegyzendő, hogy az ő eltűnéséhez egy évtizedekkel korábbi óriási
árvíz is hozzájárult), de sok más faj addigi nyugalmas ittléte, az
eltérő mértékű beavatkozások következtében került veszélybe.
A bősi erőmű megépülése után átformálódott a vidék ökológiai
rendszere. Az itteni kikötőhöz közeli, valaha hatalmas Isztrága-mocsár
(Istragov močiar) területe napjainkra
lényegében kiszáradt, halódó, gazos lett, agresszív invazív növényfajok
jelentek meg, így kedvezőtlenné váltak a körülmények a régen itt élt
állatoknak.
A Duna-szabályozás miatt hamar csökkenni kezdett a
vízporozta hidrofil növényzet, őshonos fák tűntek el, viszont a nitrofil
fajok, mint a csalán elszaporodtak. Eltűnt néhány százlábúfaj, mások
pedig megjelentek. Egy korábbi monitorozás szerint 275 növényi taxon
volt az Isztrága területén, 2002-ben már csak109.
Lassan emelkedik a vízszint az Isztrága-mocsárbeli csatornában.
2012. január 31-i kezdettel, a LIFE-program (1992-ben induló, az
Európai Unió környezetvédelmi politikáját támogató pénzügyi eszköz)
keretein belül, a Duna mentén élő madárpopulációk hathatós védelmét
biztosítani szándékozó Dunai Madárvédelmi Projekt támogatásával, a
komplex vízügyi kutatásokat végző pozsonyi Vízügyi Kutatóintézet (VÚVH),
a Vízgazdálkodási Építő Vállalat és a Pozsonyi Regionális
Természetvédelmi Egyesület (BROZ) munkája révén jó irányba változhat a
tájék.
A cél: helyreállítani minimum részben, a Duna szlovákiai oldalán
elterülő, anno legnagyobb hazainak számító vizes élőhelyet. Idén
áprilisban, egyebek mellett rendbe hozták az utat, kiépítettek
csőátereszt, kiásták és mélyítették a főágat, kialakítottak vermelő
helyeket a halaknak.
Az áteresz az Isztrága oldalán.
A munkálatok után újra víz került a néhai mocsár térségébe, április folyamán pedig túlhaladt a Nagy liget (Veľký
háj) nevű ártéren. Nem sokkal később már a Falusziget (Dedinské
ostrovy) melletti ártérhez tartott, végül az emellett párhuzamosan futó
csatornán át – mint erről személyesen is meggyőződtem – 2012 májusában
elért végcéljához az Isztrágához, aminek alsó végén majd gáttal
felduzzasztják. Onnantól remélhetőleg a természet is „akcióba lép” és
kialakítja a madarak és más fajok számára kívánatos feltételeket –
vagyis a LIFE07 NAT/SK/000707 projekt terveinek megfelelően a felszín
kellő hányada szép lassan elmocsarasodik.
Ahogy Karolína Sobeková (BROZ)
a LIFE Dunai Madárvédelmi Projekt munkatársa az ng.hu-nak részletezte:
„Sikeres revitalizáció után, és a legjobb esetben a felszín 77 hektáron
válik vizessé, míg a teljes Isztrága térség körülbelül 180 hektáros.”
Víz alatt a Nagy liget (Veľký háj) ártér.
Hogy mért fontos és kivételes úgy általában a Csallóköz szerepe a
madárvilág jövőjére nézve? Mert az itt élőkön kívül a
megfigyelő-kutatások szerint a Duna tájéka és kivált a hajdan
galériaerdős, zsombékos, lápos, nádasban bővelkedő Csallóköz a
legfontosabb kelet-nyugati és észak-déli irányú európai vonulási
útvonalak keresztcsomópontjának, így tavaszi/őszi pihenőhelynek is
számított. Ha tehát az újra-mocsarasítás sikerrel zárul, azt követően
bízhatunk, hogy a madarak észlelik, és ismét seregével veszik birtokba
az Isztrágát.
Írta: Csibrányi Zoltán Fényképezte: Izsóf Zsolt
Kommentáld!