Nőstény nagybögöly (Tabanus-faj) feje (168 réteg)

Fotó: Rahmé Nikola

A nedves területeken azonban nem csak a szúnyogok gyötrik az embert és a gerinces állatokat. Nagyon távoli rokonaik, a bögölyök szintén vért szívnak, ráadásul sokkal erőszakosabbak a szúnyogoknál.

A bögölyök lárvái vízben vagy nedves talajban fejlődnek. A kifejlett egyedek egyike-másika – például a szudétabögöly (Tabanus sudeticus) és a marhabögöly (Tabanus bovinus) – a legnagyobb hazai kétszárnyúak közé tartozik: testük két centiméternél is hosszabb. Röptük rendkívül gyors: a rovarok körében a repülési sebesség rekordját (140 km/ó) egy bögölyfaj tartja.

A hímek ártalmatlan virágpor- és nektárfogyasztók, nőstényeik azonban – néhány faj kivételével – csak akkor képesek petéket érlelni, ha életükben legalább egyszer vért szívtak. Ebben a szúnyogokhoz hasonlatosak. Késpengeszerű szájszerveikkel felvágják a bőrt, a sebbe alvadásgátló anyagot fecskendeznek, majd a kiömlő vért felszívják. Szúrásuk fájdalmas, és egyáltalán nem olyan diszkréten közelítenek, mint a szúnyogok, hanem hangos zümmögéssel. A csapkodás kevéssé riasztja el őket, sőt egyes fajok akár üldözik is áldozatukat. A kellemetlen szúrással ráadásul súlyos betegségek - mint például a tularémia (a rágcsálók pestisszerű nyavalyája) vagy a lépfene - kórokozóit is terjeszthetik.

Nőstény türkizszemű bögöly (Philipomyia aprica) feje (111 réteg)

Fotó: Rahmé Nikola

Fejük nagy részét a két összetett szemük foglalja el, ezek a hímeken középen összeérnek, a nőstényeken keskeny homlokléc választja el őket. Az általában szürkés-barnás testű bögölyök szeme, legtöbbször nagyon feltűnő: néha egyszínű élénksárga, kék vagy zöld, máskor szintén színes foltokkal, sávokkal, hullámos vonalakkal tarkított.

A fenti, nőstény türkizszemű bögöly (Philipomyia aprica) szeme és homlokléce (113 réteg)

 Fotó: Rahmé Nikola

A bögölyportrékat Rahmé Nikola amatőr rovarfotográfus készítette a mind népszerűbb fókuszsorozatos technikával. Ennek során a rovarról számos digitális kép készül, melyek a tárgy egy-egy rétegében élesek, és mindegyikük a milliméter tört részével van távolabb az előzőtől. Egy számítógépes program az egyes rétegeket egyetlen képpé olvasztja össze, amely minden részében éles.

Ez kiküszöböli a makrofotóknak azt a régi hátrányát, hogy az erős nagyítás miatt a képnek kicsi a mélységélessége. A fókuszsorozatos képek ma már nélkülözhetetlen elemei a tudományos közleményeknek, hiszen olyan alapossággal mutatnak be részleteket, amelyre egyetlen szokásos mikroszkópos felvétel vagy rajz sem volt képes. Ilyen minőségű fotókat korábban csak pásztázó elektronmikroszkóppal lehetett létrehozni, ami nagyon költséges eljárás, ráadásul az elektronmikroszkópos kép nem színesek.

Nőstény esőthozó pőcsik (Haematopota pluvialis) feje (167 réteg)

Fotó: Rahmé Nikola

A rétegek száma preparált rovarok esetében a százat is meghaladhatja, de élő rovarok esetében sem lehet kevesebb 20–40-nél. Az eleven rovarnak mozdulatlanul kell ülnie, hiszen ha idejekorán elszáll, vagy csak arrébb megy, a munka kárba veszett. Rahmé Nikola ezért leginkább hajnalban indul fotóalanyai keresésére és fényképezésére, hiszen a hűvös levegőben a gyors röptű legyek is nyugodtak, néha még a harmat is belepi őket.

Írta: Merkl Ottó (Magyar Természettudományi Múzeum)