Természet
Szomjas óriások
A hegyi vagy óriás mamutfenyő (Sequoiadendron
giganteum) – melyről a National Geographic magazin decemberi száma közöl
cikket – a kaliforniai Sierra Nevada 900 és 2700 méter közötti
vonulatain él.
Ezen a vidéken a mediterrán éghajlat hegyi
változata érdekes kettőséget mutat. A téli félév csapadékban, elsősorban
hóban bővelkedik – a hótakaró nemegyszer a kétméteres vastagságot is
eléri. A csapadék összességében 900 és 1400 milliméter közötti, vagyis
nagyjából kétszer annyi, mint Magyarországon, a területi eltéréseket is
figyelembe véve. Ugyanakkor a mamutfenyők élőhelyén a nyári félév 4–5
hónapját kifejezetten a csapadékhiány jellemzi (ez nálunk is előfordul).
A száraz időszak miatt, a mamutfenyő-állományok nagy része a
nedvességet jól tartó völgyi üledékeken, időszakos vagy állandó
vízfolyások közelében található. Az alapkőzet többnyire gránit, a talaj
ennek málladékából fejlődött ki hosszú idő alatt – vagyis mészmentes.
Az
eleven fák gyökérzetét nehéz magunk elé képzelni, viszont a kidőlt fák
mégis sokat elárulnak erről: azt mutatják, hogy legfeljebb néhány
tucatnyi vastagabb gyökérág indul a talajtér minden irányába, és ezek
gyorsan vékonyodnak. A legvastagabbak, melyek tulajdonképpen csak holt
szövetekből állnak, a fa stabilizálását, „talpon maradását” biztosítják,
a víz felszívását csak a hajszálgyökerek végzik.
Egy kidőlt öreg mamutfenyő, gyökérzetének átmérője kb. 7 méter.
Fotó: University of Florida
Mérések kimutatták, hogy a vékony gyökérágak oldalirányban 40–50,
kivételes esetben 60–70 méterre futnak, és általában körülbelül 1
méteres talajmélységet szőnek át. Ha meggondoljuk, hogy milyen óriási fa
élő részeit kell ellátniuk életadó vízzel, ez igen csekélynek tűnik,
különösen, hogy a mamutfenyők sokszor kisebb-nagyobb csoportokban,
egymáshoz közel élnek.
Ez is mutatja, hogy a táplálásukat biztosító
talaj nedvességtartalma milyen döntő a fa, illetve a faj számára!
Ez némileg választ ad arra is, hogy a Magyarországon ültetett
mamutfenyők közül miért szárad ki, pusztul el olyan sok: az ok főképp az
aszályos időszakok, a sokszor télen is száraz periódusok sorozatában
keresendő, amihez másodlagosan még kórokozók és kártevő rovarok is
járulhatnak.
Írta: Rácz István (Magyar Természettudományi Múzeum Növénytára)
Kommentáld!