Ez az őserdő helyi jelentőségű, 1995 óta védettséget élvező természetvédelmi terület. A félkör alakú völgy főága Királyszállástól Bakonykútiig húzódik, hossza 12 kilométer. A főágból számos mellékvölgy ágazik le, így együttesen, több, mint 25 kilométert tesz ki a teljes rendszer. A védett magterület és az ahhoz kapcsolódó védőzóna összesen 422 hektáron terül el. Tagja az erdőrezervátumok magyarországi hálózatának, amely jelenleg 63 védett területet foglal magában. Ezeken a területeken fakitermelés nem folyhat, kizárólag kutatómunka. Az érintetlen erdőség vizsgálata remek lehetőségeket kínál a kutatóknak annak tanulmányozására, hogyan képes az erdő önmagát regenerálni emberi beavatkozástól mentesen, természetes körülmények között.
Felfedező túránk Isztimérről indult. A piros sáv jelzésén haladva hagytuk magunk mögött a települést, majd poros földúton közelítettünk a szurdokvölgy bejáratához. A kék sáv jelzésre letérve rövidesen egy kilátóponthoz értünk, ahonnan kiváló rálátásunk nyílt a kanyonos szurdokvidékre. A völgy kanyonszerű kialakulása hasadásos folyamatok eredménye, amely nem nevezhető éppen mindennapos völgyképződési formának. Meredek, de jól járható, jelzett turistaúton ereszkedtünk le a völgybe. Kora tavasszal már nagy területeken hullámzik a medvehagyma, amely a szubmediterrán mikroklímájú, párás szurdok meghatározó növénye. Itt-ott még néhány hóvirág is árválkodott, odvas keltike nagyobb foltokban volt megfigyelhető. A völgyre nyár derekán jellemző sűrű aljnövényzetnek ilyenkor még híre-hamva sincs és a fák lombkoronája sem akadályozza a kilátást, így lehetőségünk nyílt a völgyet sikátorszerűen közrefogó 60-90 méter magas sziklafalak tanulmányozására, amely már önmagában egyedülálló geológiai értéket képvisel. Ennek is köszönhető, hogy a völgyben 42 barlang található. Ezek nagy része kisebb méretű 5-8 méteres. A legnagyobb barlang a Bükkös-árok melletti Ruska-zsomboly, amelynek hossza 73 méter.
Nemhiába tartják a völgyet technikás terepnek, előrehaladásunkat egyre több kidőlt fa nehezítette. Mivel ezen a részen nincs erdőgazdálkodás, ezért az útra kidőlt fákat senki sem távolítja el. Úgy képeznek természetes akadályt – megnehezítve a látogatók haladását -, hogy közben számos bogárfaj, valamint gombafélék lakóhelyeként is szolgálnak. Kerülgetésük, megmászásuk olykor izzasztó feladat elé állította a csapatot.
A völgy száraz szurdok, azaz állandó vízfolyással nem rendelkezik. Esőzések idején, a fennsíkon összegyűlt és a völgybe lefutó vizeket a meredek mellékvölgyek egyenesen a főágba vezetik, ahol rövidebb szakaszokon átfolyva elszivárognak a talajba a kőzet repedésein keresztül.
A völgyben nemcsak sziklaképződmények különlegesek, de elzártsága és az őserdei jelleg miatt eddig 63 védett és 2 fokozottan védett növényfajnak (havasi hagyma, füles kosbor), illetve 140 védett és 15 fokozottan védett állatfajnak (pl.: havasi cincér, orrszarvúbogár, alpesi gőte, rézsikló, vándorsólyom, fekete harkály) ad otthont.
A főág nagyjából 6 kilométeres szakaszát bejárva lassanként emelkedésbe kezdtünk és egy oldalágon haladtunk tovább a Bükkös-árok irányába.
A völgyrendszer lenyűgöző természeti kincseit magunk mögött hagyva, máris tovább indultunk a Tűzköves-árok, Magyarország legismertebb jura korabeli ammonitesz lelőhelye felé. Már az 1850-es években is kocsikerék nagyságú megkövült őscsigákat találtak itt, de az igazi elismerést az 1960-as években érte el, amikor az egyébként vasúti építkezésekhez használt kőfejtőben nagy mennyiségben bukkantak elő az értékes leletek. A lelőhely mohával fedett sziklalépcsői magukon viselik a megkövült őscsigák lenyomatait, melyek felfedezése játékos feladat kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Kissé sajgó végtagokkal, de élményekkel gazdagon zárhattuk körtúránkat Isztiméren.
A burok-völgyi őserdő technikás, nehezen járható terepe csak gyakorlott túrázóknak ajánlott. A szurdok –nevéhez híven – óvó burokkal védi a benne élő ritka állat-és növényfajok sokféleségét. Érintetlen állapotának fenntartása ajándék az utókor számára.
Kommentáld!