A korallok ugyan a melegebb égövben élnek, a túl meleg vizet ők sem kedvelik. A felmelegedés miatt a trópusokon vészesen csökken a korallállomány, ezt számtalan kutatás bizonyította, ám meglepően kevesen foglalkoznak azzal, hogy a kevésbé meleg tengereket meghódító korallok vajon milyen mértékben szaporodnak.
A fiatal korallpolipok képesek csak helyváltoztatásra, s ha olyan tengeraljzaton, sziklán telepednek meg, ahol korábban nem volt korall, egy új zátony életközösségének alapjait rakják le. Számos más tengeri faj is új élőhelyeket keres a felmelegedés miatt, így a tengeri életközösségek alapos átalakuláson mennek keresztül, mind földrajzi elhelyezkedésükben, mind összetételükben.
Hat ország 17 kutatóintézetének tagjaiból álló csoport végezte el azt az elemzést, amelynek eredményét a Marine Ecology Progress Series szakfolyóirat közölte 2019. július 4-én. Nicole Price, a tanulmány vezető szerzője, a Bigelow Óceánkutató Laboratórium tudósa azt mondta, hogy az átrendeződés ismert, ám nem tudjuk, hogy az újonnan kialakuló zátonyok vajon képesek-e a korallzátonyokra jellemző, hihetetlenül sokszínű ökoszisztémát fenntartani. Olyan korábbi vizsgálatok adatait elemezték, amelyek során kis lapkákat helyeztek ki a tengerfenéken világszerte, s az ezeken egységes idő alatt megtelepülő fiatal korallokat megszámolták.
Korall lárva átalakulása kis korallpolippá
FORRÁS: WOODS HOLE OCEANOGRAPHIC INSTITUTION
A kutatók szerint valószínűleg csak egyes korallfajok lárvái képesek megfelelő távolságba eljutni, részben az óceáni áramlatok révén, részben pedig a saját testüket borító csillók segítségével úszva, mielőtt kifogynak a tartalékaik. Arról ugyan nincsenek adatok, hogy az újonnan kialakuló korallzátonyok milyen faji összetételűek, mivel igen költséges volna a minták begyűjtése és genetikai elemzése. Az azonban látszik, hogy olyan fajok élnek együtt az új ökoszisztémákban, amelyek soha korábban nem találkoztak, s nem világos, mennyi idő alatt képes egy ilyen új rendszer egyensúlyi állapotba kerülni – mondta Szatosi Mitarai, az Okinawai Tudományos Intézet professzora, aki a kutatás egyik résztvevője volt. Kezdenek elmosódni a határok az őshonos és a betelepülő fajok közt, s az sem egyértelmű, hogy egy ökoszisztéma mikor működőképes, vagy mikor hullik épp darabjaira.
Az 1974-től született felmérések adatait egyesítették egy globális adatbázisban a kutatók, s azt tapasztalták, hogy az Egyenlítőtől északra és délre is ugyanazok a trendek: a korallok távolodnak a trópusoktól, a fiatal korallok az Egyenlítőtől egyre messzebb telepednek meg. A trópusi korallzátonyokon egyre kevesebb a fiatal korall, a távolabbiakon viszont nő a számuk.
Peter Edmunds, a northridge-i Kaliforniai Egyetem kutatója hangsúlyozta, hogy nagyon fontosak a hosszú távú felmérések, mivel csak ezekből lehet a lassú változásokra következtetni, így a nemzetközi kutatóközösségnek még nagyobb összefogással kell a lehető legátfogóbb adatbázist létrehoznia.
Az nem világos, hogy azok a szilárd vázas algák, amelyek a korallzátonyok kis hézagaiba költözve „malterként” egybetartják a korallok felépítette rendszert, vajon képesek-e ugyanarra az áttelepülésre, mint maguk a korallok. Ezek az algák a szilárd, de porózus szerkezetű telepeikkel nemcsak összetartják a zátonyalkotó korallokat, hanem a korallok lárváinak is búvóhelyet biztosítanak. Nicole Price szeretné ezeket a kapcsolatokat mélyebben megismerni, ez is sürgős munka, hisz csak akkor tudnak tenni a zátonyok megmentéséért bármit, ha átlátják az azokat összefogó kapcsolatrendszereket.
Nem világos még, hogy hosszabb távon az újonnan kialakuló telepek életképesek-e, és az sem, hogy vajon mely állatfajok tudnak még elmenekülni a melegedő vizekből, s be tudnak-e illeszkedni az újonnan kialakuló ökoszisztémákba.
Kommentáld!