Korán már október elején behúzódnak a téli szálláshelyre, ahol egészen április végéig tartózkodnak. Ragaszkodnak a megszokott telelőhelyhez, megfigyelések szerint egyes példányok szinte milliméterre ugyanazon a helyen pihennek, mint az előző esztendőkben. A legnagyobb állományai az Északi-középhegységben élnek, az Alföldről nincsen adat. A megtelepedésének a fő kritériuma, hogy megfelelő barlangok, bányajáratok legyenek, amelyeket a teleléskor igénybe tud venni.
FORRÁS: IFJ. VASUTA GÁBOR
Sok ember számára titokzatosnak tűnik a denevérek éjszakai navigációja, ahogy az ultrarövid hullámok segítségével tájékozódnak, több millió éve. Az emberek ezt a módszert alkalmazták az angol tengeralattjárók szonárjának a kifejlesztésekor a II. világháborúban.
A denevérek az emberi fül számára nem vagy alig hallható magas ultrahang-tartományú hangot bocsátanak ki. A kibocsátott hangok a zsákmányról visszaverődnek. A magas frekvenciájú hang nem hatol messze a levegőben, hamar visszaverődik ha szilárd tárggyal ütközik.
Az 1700-as években egy olasz természettudós, Lazzaro Spallanzani, végzett kísérletei bebizonyították, hogy a denevérek a „fülükkel látnak”. A tudós egy sötét helyiségben vékony zsineget feszített ki, melyekre csengőket akasztott, majd néhány denevért beengedett a szobába. A denevérek ügyesen kikerülték az akadályokat, még akkor is mikor a szemüket lefedte.
A denevérek bonyolult és kifinomult navigációs képessége és az ehhez idomult idegrendszeri felépítés lehetővé teszi, hogy az általuk kibocsátott ultrahang visszaverődési idejéből kikalkulálják a zsákmányt jelentő rovar pontos távolságát.
A kis patkósdenevér védett faj, értéke 50 000 Ft.
Kommentáld!