A nagy esőzések elmúltával, őszi barangolásaink
során a talajt borító sárga és vöröses színű levelek között rovarokra,
meztelen csigákra vadászó apró állatokra lehetünk figyelmesek.
Fotó: dreamstime
Ha szerencsénk van, a szalamandrák élelmiszerszerző körútjuk éppen
keresztezi a miénket, így jól megfigyelhetjük a targyíkként is ismert
kétéltűeket. Legközelebb, már csak a téli hideg elmúltával akadhatunk
rájuk, hisz nemsokára telelőhelyükre vonulnak vissza az arasznyi
lények.
A kétéltűek osztályába tartozó foltos szalamandrával (Salamandra
salamandra) elsősorban tiszta vizű patakok és csermelyek közelében
találkozhatunk, legnagyobb valószínűséggel 400 és 1000 méter közötti
magasságban elterülő lomberdők árnyékos területein.
A Székelyföldön targyíkként ismert 15 – 20 centiméter hosszú vaskos,
tömzsi kétéltűek első végtagjain 4, a hátsókon 5 ujj van. Hátán fekete
alapon élénk sárga, narancssárga pöttyöket, csíkokat visel, amelyek
minden egyednél eltérő mintázatúak. A foltok az állat mérgező bőrére
hívják fel a figyelmet. A mérgező váladék szembe vagy szájba jutva
gyulladást, kisebb emlősöknél izomrángást, szapora szívverést és magas
vérnyomást okoz. A foltos szalamandra alapvetően éjszakai állat, de
nagyobb esők után nappal is találkozhatunk vele.
Az Európa több országában, így hazánkban is védett, 50 000 forint
eszmei értékű állat nem mindig örvendett a maihoz hasonló
népszerűségnek. A római törvénykönyvek például méregkeverőnek
nyilvánították és kivégezték azt, aki szalamandra húst adott másnak.
Arisztotelész úgy tartotta, hogy ha egy szalamandrát tűzbe rakunk, a tűz
elalszik. Plinius, római természettudós szerint a szalamandra kizárólag
tűzben él, mert bőre olyan hideg, hogy a lángnyelveket is csak langyos
simogatásnak érzékeli. E hiedelmek miatt a régmúlt időkben a
szalamandráknak hasznos volt elkerülni a tűzvészeket, mivel a tűz
eloltására gyakran vetették őket a lángok közé.
Az alkimisták sem kímélték a szerencsétlen állatokat, mert azt
gondolták, ha olvasztótégelybe teszik a kis kétéltűt, és az
elszenesedett testére higanyt csöpögtetnek, aranyat kaphatnak. Most már
nem fenyegeti ilyen veszély, hiszen minden hüllő és kétéltű védett
Magyarországon, a Pilisi Parkerdő Zrt. pedig vizes élőhelyek
kialakításával segíti őket.
Forrás: Pilisi Parkerd
Kommentáld!