A Csendes-óceán szigetországait végigjárva meglehetősen biztos vagyok abban, hogy a Cook-szigetek a legcsodálatosabb.

Mi több, a turizmus fejlődésének abban a nagyon áldott szakaszában vannak, amikor már kiváló infrastruktúra várja az utazókat, de még távol állnak a tömegturizmustól. Egymás után nyílnak a színvonalas, kényelmes hotelek, de nincsenek túlméretezett resortok és egyetlen épület se magasabb egy pálmafánál. A fő szigeten, Rarotongán ötvennél is több étterem áll rendelkezésre, de szerencsére nyoma nincs a nemzetközi gyorsétterem-láncoknak. Még minden fejlesztés emberléptékű, minden élmény és program autentikus.  Tíz képeslapot, öt érdekességet hozok erről a festői vidékről.

One Foot Island
Bár a nemzetközi repülőtérnek helyet adó fő sziget, Rarotonga is csodálatos, az igazán festői tengerpartok az innen 45 percnyi repülőútra levő Aitutaki szigetén várják az utazót. Aitutaki sajátossága, hogy részben sziget, részben korallzátony és a korallzátony által körbeölelt lagúnában álomszép hajókirándulást tehetünk. A túrák egyik célpontja One Foot Island, a különös nevet kapott apró sziget. Sokan úgy gondolják, hogy nevét a formájáról kapta, pedig nem így van: egy maori legenda van a háttérben. Ez apáról és fiáról szól, akiknek megtámadták a falujukat és egy kenuval a szigetre menekültek. Amikor odaértek és kiszálltak a kenuból, az apa szólt a fiának, fusson be a fák közé és másszon fel hegyre. Az apa úgy követte a parton a fiát, hogy a homokban mindig a lábnyomába lépett, majd a fa alatt várta be a gyorsan utánuk evező ellenséget. Ők a lábnyomok miatt azt hitték, csak egy ember menekült a szigetre, így megölték az apát és azonnal tovább is álltak. A fiú ekkor megértette, apja így mentette meg az életét, és később holttestét sírva vitte haza a kenuban.

Keresztelő Aitutakin
A Csendes-óceán minden szigetén sokkal „hangsúlyosabb” a vasárnap, mint ahogy nálunk megszokott. Szinte mindenki templomba megy, melyből igencsak nagy a választék: az adventistáktól a mormonokig számos keresztény felekezet jelen van a térségben. A szertartás után családi körben vagy a gyülekezeti tagokkal közösen a templomkertben ráérős, gazdag ebéd következik, majd a késő délután és az este kizárólag a pihenésről szól.

Vasárnap minden múzeum és üzlet zárva van, így a legjobb, amit a látogató tehet, hogy becsatlakozik a helyiekhez egy misére. Aitutakin a számos templom közül a legrégebbibe, az Arutanga Cook Island Christian Church-be látogattam el, ahol aznap épp keresztelő zajlott.

A gyülekezet apraja-nagyja hófehér ruhát viselt, és a szertartást gyakran színesítették tradicionális énekek. Bár a prédikáció nem angolul, hanem maori nyelven zajlott, fantasztikus élmény volt részt venni az istentiszteleten és osztozni az örömükben.

Rarotonga belső részei
Rarotonga a Cook-szigetek legnagyobbika, ahol a lakosság háromnegyede él. Peremén 32 kilométer hosszan egy autóút fut körbe és a legtöbb látogató megelégszik azzal, hogy ezen körbefurikázik autóval vagy motorral. A sziget belsejébe nem sokan merészkednek, egyrészt a kátyús földutak miatt, másrészt pedig a tiltótáblák hatására. Itt ugyanis minden földterület magántulajdon, így bizonyos helyekre az ott élők megtiltják a behajtást.

Az eldugottabb részek felfedezéséhez a legjobb rábízni magunkat egy túraszervezőre, akik négykerék-meghajtású nyitott buszaikkal úttalan utakon is bátran közlekednek. Így jutottam el például az Arai-Te-Tonga régészeti lelőhelyre, amely az egyik legrégebbi törzsfőnöki udvar (koutu) a szigeten. Korát i.e. 1350-re becsülik, és Tangiia Nui, Rarotonga alapítója által létesített első három koutu egyike volt. A koutuk vallási szertartások és törzsi ceremóniák helyszíne volt, ahol az isteneknek ajándékokat (jellemzően gyümölcsöt) ajánlottak fel. Bár nem látványos régészeti lelőhelyek, a helyieknek a mai napig szentek, így vigyázni kell, hogy a köveket ne mozdítsuk el.

Egy szellemhotel kísérteties története
Rarotongán különös látvány az elhagyatott Sheraton-hotel számos háztömbje. A növényzet által részben már visszahódított területen, az omladozó épületek közt csirkék, kecskék és tehenek bóklásznak. Az ötcsillagosnak szánt beruházás már vagy harminc éve épült fel, de soha nem üzemelt. Az építtetők olaszok voltak, a finanszírozó maga a Cook-szigetek kormánya, a leendő üzemeltető pedig a Sheraton. De hiába lett majdnem kész a 200 szobás hotel, soha egyetlen vendéget sem fogadott. Mintegy 90 százalékos készültségi szintnél az olaszok levonultak, és azóta  – helybéliek szerint elvitték Ez lett volna a Cook-szigetek első ötcsillagos resortja, melytől a helyiek sok munkalehetőséget, a turizmus pedig bevételt remélt – helyette a kormánynak akkora adóssága maradt, hogy kis híján beleroppant az ország.

Azóta történt egy-két erőtlen kísérlet arra, hogy befejezzék a projektet, de valamiért mindenkinek beletört a bicskája. A helybéliek szerint azért, mert egy elátkozott terület, sok véres törzsi háborúskodás színhelye. Mi több: az egyik fél, aki úgy érzi, az őseitől jogtalanul vették el a földet, meglehetősen drámai módon fejezte ki, hogy rosszallja a projektet. Épp az építkezés megindítására gyűltek össze az elöljárók, amikor More Rua papnak öltözve megjelent a helyszínen és a döbbent ünneplő tömeg szeme láttára lándzsájával megátkozta az épp letett alapkövet.

És most már egyre nehezebb a helyzet – felújítani rettentő költséges, lerombolni még inkább, hiszen itt nincs hova vinni ennyi törmeléket. Pedig a terület adottsága kiváló, hiszen az épületek előtt álomszép part húzódik.

A fekete bazaltkő
Rarotonga repülőterétől nem messze egy hatalmas kődarab fekszik a vízben. Ez a Fekete Kő, maori nevén a Tuoro. Az 1,9 millió évesre becsült hatalmas bazaltkő ikonikus darab, hiszen a környéken lévő hasonló bazalt nagyon fontos volt az őslakos maorik számára: fém híján ebből készítettek szerszámokat, késeket. A mestereknek mindössze három dologra volt szükségük: kemény kőre, kavicsra és vízre, és ezen a partszakaszon mindhárom rendelkezésre állt.

A gyakorlati hasznon túl Tuoro spirituális jelentőséggel is bír. A maorik hite szerint ugyanis innen rugaszkodtak el a halottak Rarotongáról az ősi hazába, Avaikibe.

Manapság sokan zarándokolnak ide, de nem spirituális okokból, hanem jóval földhözragadtabb indokok miatt. Egyrészt népszerű hely a fotósok körében, másrészt csodálatos innen a naplemente, így sokan azt várják az ősi sziklákon ülve.

Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu