A krémszínű, még éretlen termés
Fotó: M. K. Rathees Narayanan
A kutatómunkát Ratheesh Narayanan a Community Agro-biodiversity
Központ vezetője irányította, de részt vettek benne holland szakértők
is, a Leideni Egyetemről. Felfedezésüket a Phytotaxa botanikai folyóirat
oldalain adták hírül.
A Miliusa gokhalaei egyedei 400 - 750 méter tengerszint feletti
magasságban, főleg a Nyugati-Ghatok (a szubkontinens nyugati szegélyén)
lejtőin, örökzöld erdőkben elszórtan élik röghöz kötött mindennapjaikat.
Ugyanakkor délebbre is fellelhető a Nadukani-erdő környékén, előfordul
például a Kakkayam és a Thusharagiri örökzöld erdőségben is. Virágos
példányát 2008 szeptemberében találták (India, Kerala Állam, Wayanad
körzet, Vythiri Ghat).
Az északabbra és a délebbre élő populációi nem
állnak földrajzilag kapcsolatban egymással. Egyedszáma mindenütt kicsi,
Nilamburnál csak 9 kifejlett egyede él egy négyzetkilométeren.
Sajnálatosan egyik terület se védett. Nilambur környékén gondot jelent
az emberek által termelt hulladék kezelésének mikéntje, a
környezetszennyezés. Az autópályák közelsége se épp pozitívum.
Másutt a
közeljövőben építésre kerülő vízerőmű, és tározók is gondot okozhatnak, a
terepviszonyok ismeretében akár földcsuszamlásokat, talajeróziót
idézhetnek elő. A kellő minőségi élőhely fokozatosan csökken.
A hamarosan nyíló virág
Fotó: M. K. Rathees Narayanan
Tudományos neve révén a kutatók az indiai M.S. Swaminathan Kutatási
Alapítvány egykori igazgatója, A.M. Gokhalae előtt tisztelegnek, aki
elkészítette a 7000 indiai zárvatermő részletes elektronikus
adatbázisát.
A Miliusa gokhalaei egy ötméteres, fekete kérgű, örökzöld
fa, lekonyuló ágakkal. Fiatal ágai sűrűn szőrösek. Virágának szirmai
húsosak. Igazán különös alakú, ehetetlen termése kezdetben krémszínű,
éretten csodás rózsaszínűvé válik. Rövid levélnyelein ovális, 6–12
centis fényes leveleket növeszt. Virágzási s termőideje szeptembertől
februárig tart.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!