A mézevőfélék Indonéziától Ausztrálián át Melanézia szigetvilágáig elterjedt madarak, számos fajuk csak egy-egy kis területen él, sokuk csak egyetlen növényen táplálkozik. Az újonnan leírt fajt (Myzomela prawiradilagae) először 2002-ben pillantották meg Alor szigetén, majd egészen 2016-ig rendszeres megfigyeléseket végeztek az élőhelyén, fotók és hangfelvételek készültek a madárról, és 2015-ben az indonéz hatóságok engedélyével és felügyeletével egy példányt vizsgálatra és múzeumi megőrzésre befogtak. A Sci-News hírportál beszámolója szerint e madár alapján született meg a faj hivatalos leírása, a faj a nevét Dewi Malia Prawiradilaga kutatónő után kapta, aki indonéz madarász-zoológus, maga is fedezett fel új mézevőt, és nagyon sokat tesz az ország különleges madárvilágának kutatásáért és fennmaradásáért.
Az új faj Alor szigete hegyvidéki eukaliptuszos erdőségeiben él, 1000 m magasság felett, eukaliptusz, akácia és kazuárfa virágainak nektárján, termésein és az ágakon élő rovarokon táplálkozik a megfigyelések alapján. A 12 centis (ez kb. a mi kék cinegénk mérete) madár feje élénk kárminpiros, sötét szemsávja van, szeme fekete, a csőre sötétszürke. A melle hamuszürke, a hasa felé halvány krémszínűbe vált, háta barnás szürke, a szárnya sötétszürke evezőtollait világos sáv szegélyezi, s a farktollai tövénél is piros foltot visel. Küllemében hasonlít a szomszéd szigeten (Wetar) élő mézevő fajra, azonban számos megkülönböztető jegyük van, amelyek közt a legfeltűnőbb a fej körüli piros régió kiterjedése, de az énekük és a hívóhangjuk is egészen eltérő. Az énekesmadarak körében ma már az egyik legfontosabb megkülönböztető jegy az ének, amely sok esetben jelentősebb eltérést mutat két rokon faj esetében, mint a tollazatuk, külső megjelenésük. A genetikai elemzés alapján is e szomszéd faj a legközelebbi rokona, azonban, míg az új faj csak a hegyi erdők lakója, a szomszéd Wetar szigeti faj mindenféle magassági övben elterjedt. A kutatók ennek az okát abban látják, hogy az Alor szigeti faj elterjedése egyik helyi eukaliptuszfáéhoz kötődik, a fafaj is a magasabb régiókban él. Valószínűleg e területen nem volt versenytársa az élelemforrások körül, s ezért választhatta otthonául a faj elődje.
A megfigyelések helyszínein a fajt gyakran és könnyen észlelték még egy helyi falun belül is találkoztak vele, azonban kevés megfigyelési hely volt, így a pontos elterjedése és az állomány nagysága ismeretlen. A megfigyelések alapján megfelelő, fás-erdős hegyi élőhely nagysága nem haladja meg az 50 négyzetkilométert, és sok esetben a helyi falvak a hegyek tetejére, hegygerincekre települtek, ez pedig akár a zavarás miatt, akár a fakitermelés okán gondot jelenthet a mézevőnek. Függetlenül attól, hogy hány egyed is él a szigeten e madárból, a kis kiterjedésű élőhelye miatt veszélyeztetett fajnak minősül, s tovább csökkenhet az élőhelyének mérete a sziget gyorsan gyarapodó lakossága miatt. A faj leírását a Journal of Ornithology szaklapban tették közzé a kutatók.
Alor szigetén ez a harmadik felfedezett endemikus madárfaj, egy kis bagoly és egy kakukkgébics után. Összesen 88 madárfajt ismernek, így a sziget különösen fontos területté vált a bennszülött madarak vizsgálata szempontjából.
Kommentáld!