Fotó: Carlos Esteban Lara
Az antioquiai, vagy bogotai ökörszemnek fordítható, hivatalos néven
Thryophilus sernai bemutatása az Amerikai Ornitológusok Egyesületének
negyedéves lapjában (The Auk) jelent meg. A munkában részt vetetk:
Andrés M. Cuervo (Luisianai Állami Egyetem Biológiai Tudományok
Tanszékéréől), Sandra V. Valderrama (Új-Zélandi Waikato Egyetem Biológia
Tanszékéről), Diego Calderón-Franco (Birding Kolumbia), Carlos Daniel
Cadena (Bogotai Los Andesi Egyetem Biológia Tanszékéről). A tanulmány
vezető szerzője a Kolumbiai Nemzeti Egyetem Erdőtudományi Tanszékéről
Carlos Esteban Lara, aki az új faj első példányát (holotípus) 2010.
február 26-án találta Santa Fé de Antioquia várostól délre cirka 3
kilométerre, El Espinalnál.
A madár élőhelye a Cauca-folyó völgyének északi részén, az Andok
vonulatai által körülzárt hegyvidéki, szezonálisan száraz trópusi erdei
térség, beleértve a folyó parányi mellékágacskáinak környezetét, ahol az
éves átlaghőmérséklet 24 Celsius-fok. Carlos Esteban Lara-tól az ng.hu
azt is megtudta, „a neotropikus országok területe (Dél- és
Közép-Amerikát magába foglaló állatföldrajzi régió) világcsúcstartó a
madárfajok bőségét tekintve, s az elmúlt két évtizedben is több őshonos
fajt írtak le e tájékon a szakemberek, legtöbbjüket épp Kolumbiában és
Peruban”. Mint elmesélte, első körben saját környezetében figyelték meg
az új fajt, közben pár fényképet is készítettek, majd morfológiai,
morfometriai, genetikai vizsgálatoknak vetették alá, melyek azt
mutatják, még a legközelebbi rokonainak tekintett barkós ökörszemtől
(Thryophilus rufalbus) s főként a Niceforo-ökörszemtől (Thryophilus
nicefori) is jócskán eltér.
Az antioquiai ökörszem hátrészi s faroktollazatának színe és
mintázata is más. A barkós ökörszemhez képest szárnyai rövidebbek, de
hosszabb a farka. A Thryophilus nembe tartozó többi fajtól halványabb,
gyakorlatilag sápadt színezetű. Háti részén fahéjbarna, szárnyvégein,
farktollain finom sötét foltokkal, szemöldöke keskeny fehér.
Rokonaitól
kisebb termete dacára e földrajzilag elkülönült térben élő faj egyedei
másmilyen repertoárral, kisszámú és rövidebb trillázással, jellegzetes
véghangú duettekkel zengik be élőhelyüket. A tanulmányban írtak szerint
„fuvolaszerűen lágy” énekkel kápráztatja hallgatóságát. Származástanát
elemezve úgy tűnik: 1,4–2 millió éve fejlődhet rokonfajaitól
elkülönülve.
Egyedeit idáig hat helyszínen találták apróbb száraz
erdős és cserjés bozótos foltokban, 250–850 méter magasságban,
vízfolyások mentén. 850 méter fölött még nem vizsgálták jelenlétét,
ennek valószínűségét kicsire teszik, ugyanakkor van néhány kisebb
terület, például a Sinifaná vízmosás és a Tonusco folyó menti száraz
erdőség, melyek szolgálhatnak menedékéül. Tápláléka ugrósáska,
gyászbogárfélék, díszbogárfélék. Párzási időszakáról egyelőre kevés az
ismeret.
Az antioquiai ökörszem élőhelyét veszélyezteti a közeljövőben, ezen
a területen tervezett átalakítások - fejti ki aggályait Carlos Esteban
Lara. Azon túl, hogy a környező vidéken számos üdülő-, pihenőhely is
van, a Pescadero–Ituango vízerőmű gátjának építését tervezik. Nem
véletlen zárja így gondolatait: „Mihamarabb további ökológiai/biológiai
vizsgálatok szükségesek, kiegészítve természetvédelmi intézkedésekkel.”
Ha ez megtörténik, lehet még reménye az eleddig nyugalomban, az emberek
elől megbújva élő ökörszemfajnak.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!