A fátyolkafürkész (Brachycyrtus ornatus) első magyarországi példánya.
Fotó: Németh Tamás
A jobbára nagyobbacska (0,5–4 cm testhosszúságú) és feltűnően színes
rovarok feltárása ötven évvel ezelőtt – hazai szakember híján –
megszakadt. A Magyar Természettudományi Múzeum Hártyásszárnyú
Gyűjteményében azonban, a közelmúltban megkezdődött a fürkészdarázsanyag
feldolgozása, és a Magyarországon előforduló fajok lajstromba vétele.
E sorok írójának nagy örömére szolgált, amikor Merkl Ottó, a múzeum
Bogárgyűjteményének vezetője által gyűjtött fürkészdarazsak közül
előbukkant egy olyan faj, amelynek eddig egyetlen példánya sem került be
a 150 éves múltra visszatekintő kollekcióba.
Nem kevésbé volt meglepő a
hely sem, ahonnan a példány származott: „Budapest, Csepel,
Tamariska-domb, 2013.V.20.” – olvashatjuk a példány gyűjtési céduláján.
Az említett faj a fátyolkafürkész (Brachycyrtus ornatus), a hazai
fürkészdarázs-fauna legújabb tagja. Faji jelzőjét (ornatus = díszített)
tetszetős, finom sárga mintázottságának köszönheti. Külön érdekessége,
hogy egyben a fürkészdarazsak új alcsaládját is képviseli, ugyanis ez a
Brachycyrtinae alcsalád egyetlen európai faja. A szakirodalom szerint
széles elterjedésű, de ritka faj, az Ó- és Újvilág északi mérsékelt övi
területein több helyütt is kimutatták.
A valódi fürkészdarazsak családjában a legapróbb fajok közé tartozik,
mindössze öt milliméter körüli a testhossza. A fürkészdarázsfajok döntő
többsége egy-egy élő hernyó vagy más rovarlárva, esetleg pók testébe
(vagy testfelszínére) helyezi a petéjét, és a kikelő darázslárva a
szerencsétlen sorsú „gazdáját” lassan felemésztve fejlődik.
A
fátyolkafürkész nősténye (mint a fotón látható példány) hosszú tojócsöve
segítségével a recésszárnyúak rendjébe tartozó fátyolkák gubójába
helyezi a petéjét. A darázslárva a gubón belül elfogyasztja a fejlődő
fátyolkát, majd bebábozódik, végül a fátyolka gubójából a kifejlett
fürkészdarázs bújik elő.
Az autóra szerelt háló az alkonyatkor rajzó rovarok gyűjtésére szolgál.
Fotó: Németh Tamás
Felmerül a kérdés, eddig miért nem bukkantak rá a hazai gyűjtők, ha
még Budapest területén is megtalálható? A válasz valószínűleg a gyűjtési
módszerben rejlik.
„ A Tamariska-dombon végzett gyűjtéseim során
autóshálózással sikerült megfogni ezt a példányt. A módszer lényege,
hogy a mozgó autó tetejére erősített hálóval olyan kisebb testű,
úgynevezett légiplanktont alkotó rovarok is hatékonyan gyűjthetők,
amelyek a klasszikus módszerekkel jószerivel megfoghatatlanok” – mondta
Merkl Ottó.
A következő években számos hasonló felfedezés várható a
hazai fürkészdarázs-faunában. A csoport meglehetősen népes, becslések
szerint legalább 3000 faj él Magyarországon, mindezidáig azonban ezeknek
nagyjából feléről van csak bizonyított előfordulási adatunk.
Írta: Vas Zoltán (Magyar Természettudományi Múzeum)
Kommentáld!