A Stelis zootrophionoides lila virágai
Fotó: Sergio Enrique Ramos Castro
A PLoS ONE tudományos nemzetközi folyóirat lapjain megjelent
tanulmány alapján a Stelis csoportba, a különféle besorolásokat alapul
véve, megközelítőleg 900-1100 falakó faj tartozik. Fákon vagy sziklákon,
ritkán földfelszínen élnek, előfordulnak tengerszint feletti 4000
méteres magasságban is Délnyugat Floridában, Északnyugat Mexikóban, az
Antillákon, de legsűrűbben az Andok térségében élnek.
A faj a Stelis zootrophionoides nevet kapta, a jelző a Zootrophion
nemzetségbe tartozó virágokhoz való hasonlóságra utal, a nemzetség
virágai különféle állatok fejformáira hasonlítanak (a görög
„zootrophion” szó állatseregletet jelent). Persze a névadást megelőzően,
a teljes bizonyosság kedvéért, morfológiai jellemzőit is összevetették a
többi Pleurothallidinae fajjal, törzsfejlődését megismerendő
filogenetikai analízist néztek a nukleotidszekvenciák elemzésével,
evolúciós viszonyait is feltárták.
A Stelis zootrophionoides élőhelye. A környéken nagy számban vannak más epifiton fajok, köztük különféle mohák, páfrányok.
Fotó Sergio Enrique Ramos Castro
Megkértem a Mexikói Egyetem Ökológiai Intézetének Evolúciós Ökológia
Tanszékéről Sergio E. Ramos-Castro kutatót, mutassa be e pompás lila
szirmokat bontó virág életterét. „Oly ökoszisztémában leltünk rá, ami a
világ legnagyobb biodiverzitású térségei közül való: egy felhőerdőben.
Ezt a terüeltet állandóan felhő vagy köd lengi be. A sokszínű
életközösségek élőhelyei, a világ erdeinek csak 1százalékát foglalják
el, és sok tudós egyetért abban, hogy ezek tán a legveszélyeztetettebb
szárazföldi ökoszisztémák a világon.
Ahol a Stelis zootrophionoides-t
felfedeztük, az egy parányi terület, a Kolibri-hegy elnevezésű Cerro
Huitepec, a dél-mexikói Chiapas állam közepén terpeszkedő közel
kétszázezres San Cristóbal de Las Casas város közelében található.”
A
kutató kiemelte: „ez egy könnyen megközelíthető terület. Ez abból a
szempontból érdekes, mert bizonyságul szolgál, hogy míg néhány botanikus
a dzsungelek mélyén keres tudományos újdonságokat, a természet egésze
tele találós kérdésekkel, fel lehet fedezni rendkívüli dolgokat anélkül
is, hogy messzire mennénk, akár házunk közelében is várhatnak ránk
érdekességek.”
A sötétlila szirmokat bontó, epifiton (fán lakó) létformájú kicsike,
alig 13,5 centiméter magasra növő növény tehát kizárólag a Reserva
Ecológica Cerro Huitepec Chiapas védett területen él. Magányos
populációjára 2554 méteren, egy a bükkfafélék családjába tartozó Quercus
laurina törzsén bukkantak, így igen ritka fajnak tekinthető. Gyökere
vékony, szárai szintén, és egyenesek, fürtvirágzatú, virágai
4–8,1milliméter közöttiek, enyhén lógnak.
Júliustól szeptemberig
virágzik, augusztusban figyeltek meg terméskezdeményeket, magvait
október-december közt szórja el.
Mexikóban a Stelis fajokból korábban 62 fajt jegyeztek fel. Sergio E.
Ramos-Castro, Miguel Castañeda-Zárate, Gerardo A. Salazar, Rodolfo és
Solano-Gómez áldozatos munkáját követően ez a szám bizonyítottan még
eggyel gyarapodott.
Írta: Csibrányi Zoltán
Kommentáld!