Elkísértünk egy forgatócsoportot, hogy a háborítatlan erdők fontosságáról beszéljünk, és vetettünk egy pillantást a mélységbe, mielőtt jön a rossz idő. Nem várt meglepetésként hazánk legnagyobb szöcskefajával is találkoztunk egy magaslaton. A völgy bejáratánál viszont aggodalomra okot adó eseményeknek lehettünk tanúi.

A 2-es főút mellett, Szendehelyen találkoztam nemzeti parkos kollégámmal, Selmeczi Kovács Ádámmal, hogy együtt folytassuk az utat a Fekete-panzióig, amely a Csarna-völgy bejáratánál várja az arra kirándulókat.

Mi pedig a filmeseket vártuk, akik a fenntartható erdőgazdálkodásról, természetvédelmi kezelésről, újrahasznosításról készültek forgatni.

Elsőként a Csarna-völgyben, ahol a háborítatlan természetet tudjuk nekik bemutatni. Amíg átvágtunk a terepjáróval a Börzsöny völgyein, Ádám mutatott pár helyet, ahol a több éve itt élő hiúz gyakran megfordul. Látni ő sem látta még a „szellem-macskát”, de a nyomaira – például a vacsorájának maradványaira kis szerencsével rá lehet bukkanni.

A panziónál rengeteg turistát láttunk. Ádám elmondása szerint amióta – bő egy éve - több hír jelent meg a sajtóban Magyarország legnagyobb kiterjedésű gazdálkodásból kivont erdejéről, azóta ugrásszerűen megnőtt a kíváncsi érdeklődők száma. Érdemes is eljönni ide, hiszen főleg a magaslatokról döbbenetes a völgy látványa.

Befutott a filmes csapat, akiknek – ahogy általában – most is szoros munkabeosztásuk volt, így kis készülődés után nekivágtunk.

A Csarna-patakon alig lehetett átjutni – valakik egy buldózerrel (vagy hasonló eszközzel) belementek a patakba, és szétkotorták a medret... Sár, kiforgatott kövek húsz méteres hosszban. Jó ideig keresgéltük a helyet, ahol kamerástól – állványostól át tudtunk jutni a túlpartra. Mivel védett a terület – az ilyen beavatkozáshoz engedély és a nemzeti park hozzájárulása kellett volna. (Amelyet ebben az esetben – aligha kaptak volna meg...)

A filmes kollégákkal ezek után több részletben felkutyagoltunk egy hegygerincre, majd végül a Godóvár nevezetű kilátó pontra, ahonnan csodás panoráma nyílt az őszi lombját éppen elveszíteni készülő völgyre.

A színek már tompábbak, mint két hete, de a látvány így is megkapó. Vöröslő bükkök, barnás tölgyek, sárgás juharok levéltengere fürdik a napfényben.

Elkészültek az interjúk, és a vágóképek is – közte egy foltos szalamandráról, amelynek jelentős állománya él a Csarna-völgyben. Már éppen csomagoltunk, amikor a sziklán feltűnt egy állat, amitől egy pillanatra mindenki hátrahőkölt. Magyarország legnagyobb szöcskefajának, a fűrészlábú szöcskének egy megtermett – csaknem tíz centis – nősténye nézegetett bennünket kíváncsian.

Hamarosan filmre is került a trópusi rokonait is megszégyenítő méretű rovar, amelynek itteni előfordulása ritkaságszámba megy Ádám szerint.

Nem is jellemző, hogy a hegyek szikláin vadászna, inkább a sztyeppek magas fűtengerének lakója – valószínűleg az erős szelek röpítették fel ötszáz méter magasra.

 A lefelé úton megcsodáltunk még néhány kidőlt bükkfát egy oldalvölgyben.

Ezeket a völgyeket régen ugyancsak fakitermelésre használták, sokszor ideiglenes vasutat is építettek hozzá, amelyet utóbb a sorsára hagytak. A 19. század hőskora még nem kívánt sokat megőrizni a természeti kincsekből – amely erdőrész elérhető volt, az előbb-utóbb fűrész alá került.

Ma már más időket élünk, néhány kisebb érintetlen erdőfoltot meg kell tartanunk az élővilág számára. No meg azért, hogy a ma embere is láthasson igazi, természetes erdőt. Hol tehetné ezt meg másutt, mint egy nemzeti parkban?!

Leérvén elbúcsúztunk a filmes csapattól, akik ugyan kimerítőnek találták a bejárást, de állították, hogy képekért mégiscsak megérte a fáradság. Máshol terepjáróval messze bejutottunk volna a látnivalókig – a Csarna-völgyben erre nincs mód. Csak a hagyományos, cipelős módszer, ahogy szerte a világban egy vadonhoz illik...

Ádámmal nekiláttunk jobban szemügyre venni a patakmederben okozott rombolást. Semmi kétség, nem régen jártak itt – a kiforgatott iszapos föld még friss. Egy olyan helyet bolygattak meg, ahol védett fajok sokasága él a patakban. Persze, ez nem mindenkinek jelent bármit is... A völgy belseje pedig újabb aggasztó jelek – valakik a fokozottan védett terület szélén is tevékenykednek – hatalmas vas-elemekből ideiglenes hidat fektettek a patak fölé, és a régi kisvasút talpfáin is friss csavarok fénylenek. Állítólag önkéntes munkában, engedélyek hiányában haladgat a sínpár helyreállítgatásával egy kisvasutakat kedvelő társaság. Minden tiszteletünk az övék, bár sokunknak lenne ilyen hasznos hobbija! Csak ne pont itt tevékenykednének...

Magyarországon nagyon kevés gazdálkodástól érintetlen terület van.

Vétek lenne a Csarna-völgy alját újra a vasparipa szolgálatába kényszeríteni. Akkor is, ha a régi pálya maradványai még mindig ott rozsdásodnak. Mivel a völgyet néhány évente özönvízszerű esőzések mossák át, a vasút soha nem tudott itt tartósan működni. Persze a mai technológiákkal nem lenne lehetetlen – beton-elemekkel stabilizálni a rézsűket, masszív hidakat felhúzni a patak fölött, hogy három kilométert még pöföghessen a völgy alján az embertömeg.

A karbantartáshoz is út kellene. Mi lenne ezek után a fokozottan védett Csarna-völggyel? Az egyik legérintetlenebb erdőterületünket is elérné az ésszerűtlen fejlesztés végzete. Miközben a Börzsönyben kiváló kisvasutak vannak Királyréten, Nagybörzsönyben, Márianosztrán. Sőt az ittenit, a Kemenceit is újra lehetne építeni, fejleszteni – csak éppen a másik irányba... Hogy a természet is háborítatlan maradjon, de a romantikus közlekedési eszközök kedvelői se legyenek csalódottak.

Az év végére – ha igaz – hosszú minisztériumi előkészítő munka után a Csarna-völgy megkapja azt a természetvédelmi státuszt amire eddig még nem volt példa Magyarországon – nemzeti parki természeti zónává lép elő. Reméljük, hogy ez sokunk számára örömhír – különösen azoknak, akik már tavaly is nyomon kísérték a sorsát. Időközben a helyi erdőgazdaság is kiállt a védelme mellett – így talán okkal remélhetjük, hogy se út, se kisvasút, se más nem épülhet már benne – a háborítatlansága örökre szól.

A felvétel az MTV1 Zöld Teaterasz c. műsorában lesz látható, november 23-án.

Gálhidy László