Az avart elhalt, korhadó fák lepik el, ami az úgynevezett lignikol gombák számára ad élőhelyet.
Szigorúan véve egy valódi őserdő életközössége a kezdetektől a
hanyatlásig a természet akaratára van bízva. Magyarországon, így
tudományos értelemben csupán kisebb olyan területekre lelhetünk,
amelyeket immáron őserdő titulussal illetnek. Különlegességük a
közvetlen emberi beavatkozástól hosszú ideje mentes zavartalanságban
rejlik. A hosszú időt pedig az erdőséget alkotó fák korához
viszonyítják. A mesterséges faültetvényektől eltérően, ezeken az
élőhelyeken olyan vegetáció tör magának utat, ahol a természet vad ereje
képes egyenletesen, tartósan érvényesülni.
A bükki őserdő-fragmentum története 150 évvel ezelőttre nyúlik
vissza, ugyanis a 19. század eleje óta ágaskodhatnak háborítatlanul egy
letűnt kor néma képviselői.
Az Őserdő Erdőrezervátum az Északi-középhegység régiójában, a Bükki
Nemzeti Park fennhatósága alá tartozó, mindössze 375,3 hektárnyi
terület. A Bükk délnyugati részén elhelyezkedő Virágos-sár-hegy oldalán
rejtőzködik. A fokozottan védett, kerítésekkel elzárt rezervátumba a
látogatók csak ritkán, külön engedéllyel, illetve kizárólag
szakvezetéssel nyerhetnek bepillantást. Minden évben, a Magyar Nemzeti
Parkok Hetén kivételt tesznek és elkalauzolják a kalandvágyókat, az
óriás fák birodalmába.
A lombkoronaszintet 200 éves, 40-50 méteres bükkfák uralják, de
elszórtan, főleg a szegélyeken gyökeret vert a hegyi és a korai juhar,
illetve a magas kőris. Egy kis részen idős, melegkedvelő tölgyes
látható. 2002-ben ebben az őserdő rezervátumban találtak hazánkban
először példányt a Gyromitra parma, nem hivatalos magyar nevén, bükkös
papsapkagombából. A korhadó fákon élő ritka, nem ehető tömlősgombafajt
1970-ben fedezték fel Svájcban.
A megművelt erdőktől eltérően nagy a fák korkülönbsége, ugyanis
fiatal csemeték, illetőleg alázatot parancsoló, több száz éves törzsek
árnyéka váltakozik.
Érdekességképpen megemlítendő, hogy Magyarország
vélhetően legöregebb fája, a kocsányos tölgyek közé tartozó, 800 éves,
14 méteres hédervári Árpád-tölgy.
A rezervátumban kizárólag olyan kutatásokat végezhetnek, amelyek az
adott élőhelyen végbemenő természetes folyamatokra, valamint azok
fejlődésére irányulnak. Az őserdők, illetve őserdő jellegű területek
feltérképezése által szerzett ismeretek elősegítik, hogy a jövőben egy
természetközeli, modern igényeknek megfelelő erdőgazdálkodás jöhessen
létre.
Írta: Kőnig Rita, Fényképezte: Gulyás Attila
Kommentáld!