Az Afrikában honos páncélos szöcske (Acanthoplus discoidalis) egyedi módszert fejlesztett ki a védekezésre.
Fotó: dreamstime
Azt már több ízeltlábúnál megállapították a kutatók, hogy kispriccelt
testnedvekkel védekeznek a ragadozók ellen. A rovarok belső szállító
nedvei olyan funkciót töltenek be, mint a vér, és veszély esetén ebből
fecskendeznek ki a testük és a végtagjaik ízesüléseinél. Persze
megfelelő erősségű rágójuk is van, ám ha onnan éri őket a támadás, ahová
a fejüket nem tudják elég gyorsan fordítani, illetve ha a ragadozó
nagyon kitartó, akkor jöhet a vérlöket.
Eddig nem volt ismert, hogy ez
miért is hatékony módszer, ám most, a páncélos szöcske esetében már
kiderült.
Bill Bateman a Pretoriai Egyetem entomológusa volt, aki rájött, hogy
ennek a módszernek mi is a lényege. A kispriccelt folyadék ugyanis
nagyon fanyar szagú és rossz ízű, ráadásul a páncélos szöcske emellett
még „kérődzik” is, vagyis a szájszervében félig emésztett növényeket
forgat, amit támadás esetén ugyancsak kispriccel.
Ahogyan a szakember
megállapította, a kellemetlen íz és a vele járó, számunkra szinte
észrevehetetlen szag elegendő ahhoz, hogy a gyíkokat is elrettentse a
vacsorájuktól. Persze ennek megvan a maga ára. A páncélos szöcskének
ehhez a védekezési formához sok fehérjére és cukorra van szüksége, mivel
a regenerálódása és a kispriccelt folyadék pótlása sok energiát
igényel. Ez pedig kannibalizmushoz vezet, mivel a szöcske fajtársaiban
minden szükséges anyag megtalálható.
A sors iróniája, hogy addig nem
támad gusztusuk egymásra, amíg nem találnak egy sérült, vagy „véres”
szöcskét. A legyengült egyedek megpróbálnak elmenekülni a többiek
közeléből, mert ha észreveszik rajtuk a folyadékot, akkor biztosan végük
van. Az a szöcske, amelyik a spricceléssel eltávolított egy ragadozót,
addig nem tér vissza a rajhoz, amíg tökéletesen meg nem tisztította a
testét a szagos és keserű váladéktól.
Írta: Scheftsik Tamás
Kommentáld!