Talán vírus okozhatja a flamingók fogyatkozását
az afrikai szódatavaknál, mert a kórokozók elpusztítják a gázlómadár
legfontosabb eleségét - mutatták rá osztrák kutatók.
Flamingók a kenyai Nakuru-tónál
Fotó: dreamstime
Évek óta találgatják, miért csökken a kelet-afrikai árokrendszer
szódatavainál élő flamingók száma. (A tavak nevüket a talajból és a
vulkáni hamuból származó magas sziksótartalomról kapták.)
A területen
mintegy 1,5-2,5 millió kis flamingó él, ez a mérsékelten fenyegetett faj
összes egyedeinek körülbelül 75 százaléka - tette közzé a Bécsi
Egyetem.
A madár fő tápláléka a gyorsan növő és tömegesen előforduló, kékalga
vagy kékmoszat néven is ismert cianobaktérium (Arthrospira fusiformis).
Az 1970-es években derült ki, hogy a cianobaktériumok a legősibb
fotoszintetizáló szervezetek.
Az apró élőlény klorofilje és
karotinoidja színezi a madár tollait rózsaszínre - olvasható a Bécsi
Egyetem Limnológiai és Óceánkutatási Tanszéke tudósainak a The ISME
Journal című tudományos folyóiratban megjelent tanulmányában.
A szódatavakban időről időre tömegesen pusztulnak el cianobaktérimok.
Az egyik legismertebb szódató, a Nakuru vizét vizsgálták meg a Bécsi
Egyetem kutatói, Peter Peduzzi és Michael Schagerl, és azt fedezték fel,
hogy a vírusok idézik elő, ez pedig összefügg a helyi flamingópopuláció
fogyatkozásával.
"Olyan vírusmennyiséget, amit a Nakuru-tóban
mértünk, természetes vízi élőhelyen soha még senki sem tapasztalt, de a
kékmoszatok ilyen arányú fertőzöttségével sem találkozott még senki" -
számolt be a felfedezésről Peduzzi. A vízminta egy milliliterében
körülbelül egymilliárd vírust számoltak meg, miközben a normális sűrűség
nagyjából tízmillió. A kórokozót elektronmikoroszkóppal mutatták ki,
molekuláris biológiai vizsgálatok még nem történtek.
Mikroszkópikus felvétel egy cianobaktérium popolációról, az egyik kelet-afrikai szódató vizében.
Foto: L. Krienitz
A fő táplálékforrás fogyatkozásával a több
mint 1,25 milliós flamingópopuláció hozzávetőleg 1500 állatra csökkent a
vizsgálati időszak végére. Azt még nem tudják, vajon más területre
vándoroltak-e a madarak, ahol elegendő élelmet találtak, vagy valóban
ilyen jelentős volt az egyedek elhullása - fűzte hozzá Peduzzi.
A cianobaktériumok egyébként gyorsan regenerálódnak, a pusztulás után hamar újra benépesítik a tavak vizét
Forrás: MTI
Kommentáld!