A Sulu-Sulawesi tengeri ökorégió védelmében indított program magában foglalja a cápák védelmét, ez az egyik természetvédelmi cél.

Bár már létezik két MSC (Marine Stewardship Council, nemzetközi tanúsítvány a fenntartható módon halászott termékekre) minősítés cápa-halászatra, és a CITES is a közelmúltban vett 5 új fajt erősebb védelem alá, a cápák eltűnésének ezen lépések mégsem vetnek elég gyorsan gátat.

Hogy miért is prioritás a cápák védelme itt? Nos, egy hosszú tervezési folyamat eredményeként az itteni természetvédelmi csapat meghatározta azokat a célokat, amelyekkel foglalkoznunk kell, amelyek kulcsfontosságúak a terület biológiai sokféleségének megőrzése érdekében.

A cápák mellett szerepet kap a mangrove, a korall, a tengeri teknősök, és az élő hal kereskedelem is.

Ezek meghatározása után az ezen célokat veszélyeztető legfontosabb tényezők azonosítása következik, és ebből alakul ki a természetvédelmi munka lényege.

Azt meg kell jegyeznem, hogy a munka itt jóval rendezettebben és hatékonyabban zajlik, mint gondoltam. Fejlődő országhoz képest bizony a működési struktúrák példát mutathatnának más, gazdaságilag jóval fejlettebb társadalmak szervezeteinek.

De most a cápáknál maradva, be kell számoljak egy igen komoly problémáról, ami az egyik legnagyobb veszélyt jelenti a fajok többségére: a cápauszony leves.

Nemrég Kudat (egy város a sziget északi csücskében) halpiacán 5 bébi pöröjcápa látványa sokkolt. Körülbelül  40 cm hosszúak lehettek, uszonyuktól már megfosztva. Egy db uszony nélküli mini cápa ára 5 Ringgit volt, ami 350 Ft-nak felel meg. Vagyis egy szinte értéktelen tetem hevert előttem, ami felnőhetett volna, szaporodhatott volna és hozzájárulhatott volna ahhoz, hogy ne pusztuljanak ki a cápák a tengereinkből.

Sajnos Spielberg remekműve, a Cápa c. klasszikus 30 évre meghatározta az ezen fajokhoz való hozzáállást, de valójában nagyon is fontos nekünk, hogy ezek a félelmetes, veszélyesnek hitt csúcsragadozók ott éljenek a tengerekben. Sokat emlegettük már az ökológiai egyensúlyt, de talán nem elégszer. Ha eltűnik a nagyragadozó, elszaporodnak azok az élőlények, amelyek annak táplálékául szolgáltak. Ami azt jelenti, hogy mindez negatívan hat annak a táplálékára, vagyis jelen esetben a cápa által elfogyasztott nagyobb halak élelmére, ami bizony érinthet kisebb halakat, vagy korallokat, amikre természetesen negatív hatással van, ha elszaporodik az őket fogyasztó hal.

Egy folyamat elindul, és így borul fel az egyensúly. Annak pedig az a vége, hogy az általunk fogyasztott élelem kerül veszélybe. Vagyis nemcsak természetvédelmi „papolás”, amikor arról beszélünk, vigyázzunk a nagyragadozókra. Nem csak egy szép, szerethető faj eltűnéséről beszélünk. Arról is persze, de mindez visszahat az emberekre. Ha a tengereinket továbbra is kizsákmányoljuk, akkor mindazok, akik attól függenek, komoly bajba kerülnek néhány évtizeden belül.

Itt, Malajzia területén egyértelműen a tengeri élőlények jelentik a fehérjeforrást, emellett azonban az óceánoktól számos egyéb módon is függ az emberiség. Nemcsak táplálékot nyújtanak, de a szállítás egyik legfőbb csatornái, bányásszuk az ásványokat és az olaj-készleteket a tenger fenekén, nem is beszélve a rekreációs tevékenységekről, mint a búvárkodás, horgászat, vagy a vízi sportok.

Valójában a legtöbb ember a Földön függ a tengerektől, még az is, aki sosem látott életében.

Az egészséges tengerekhez pedig a cápák populációi is hozzátartoznak. Szóval ezért okoz komoly gondot a cápauszony leves. Az ázsiai országok lakói előszeretettel fogyasztják ezt az állítólag felejthetetlenül finom levest. Nézzük meg közelebbről a helyzetet. A kínai kultúrában tradíció a cápauszony leves fogyasztása, ezt teszik ünnepeken, esküvőkön, és nagyjából mindig, amikor valami összetartás van.

A levest fogyasztók némelyike mára bevallotta, bizony a cápa uszonyának semmi íze sincs, erősen fűszerezni kell a levest, hogy ehető legyen. Különösebb jelentőséget nem tulajdonítanak a cápa ezen részének elfogyasztásához, vagyis nincsenek babonák arról, milyen tulajdonságokkal ruház fel, vagy hogy szerencsét hoz a cápauszony. Így az egész kereslet, amely ez iránt jelenleg mégis fennáll, értelmetlennek tűnik. És mégis.

Évente 63 millió és 273 millió közé esik az elpusztult cápák száma, és az összes faj 6.4% - 7.9%-a hullik el, ami a fenntarthatóság 5%-os határértékét jóval meghaladja! Persze ne higgyük, hogy ez tisztán a kínai tradíciónak köszönhető, számos európai országban is könnyen elérhető már a cápahús, így manapság nem csupán az uszonyáért ölik le az állatokat, hanem a húsára is nagy a kereslet, ami tovább fokozza a nagy mértékű, fenntarthatatlan halászatot.

Természetesen évszázados tradíciókból kibillenteni az embereket mindig rengeteg idő és energia, de a WWF-nek fel kell vállalnia ezt a harcot, és meg is teszi! A WWF Malajzia egy szövetség megalapítását kezdeményezte, amely a Sabah Shark Alliance névre hallgat. Sabah területéről egyéb természetvédelmi szervezetek, búvárközpontok vannak benne, összesen hat tagja van ennek a szervezetnek, és jelenleg a regisztrációja zajlik.

Mivel az egyes szereplők mindegyike ezt kvázi hobbiként, a munka mellett csinálja, így sajnos a találkozók és a munka egy kicsit lassabb ütemben zajlik a tervezettnél, de mivel jelenleg az én feladatom ezt előremozdítani, igyekszem noszogatni a csapat tagjait. Sok munka áll előttünk, hiszen a keresletre gyakorolt hatás csak egyike a megoldás számos elemének, a szemléletformálás nem hoz gyors eredményt, márpedig nincs több idő, most azonnal kell változtatni a helyzeten!

Így az éttermek és hotelek, rendezvényközpontok felkeresése is zajlik, egyfajta minősítést szeretnénk létrehozni. Az éttermek, amelyek nem szolgálnak fel cápauszony-levest, megkapják ezt a minősítést. Ha már számos étterem rendelkezne ezzel, akkor kezdődhetne a szemléletformálás második szakasza, hogy ezen helyek látogatását részesítsük előnyben.

És mindezek mellett a halászokkal közvetlenül is együtt kell dolgozni, hogy a cápák kifogásának mennyiségét és módját alakítsuk, összességében véve a halászatot fenntarthatóbbá tegyük.

Az állam részéről komoly elkötelezettség szükséges, egy komplex „helyreállítási terv” létrehozása a Sabah Shark Alliance egyik legfontosabb célja, amely hosszútávon a cápák halászatának teljes tilalmát is magában foglalja, csakúgy, mint egyes területek védetté nyilvánítását, hogy a cápák reprodukálódhassanak.

Az elmúlt 2 hónap eredménye, és egyben az enyém is, hogy a Sabah Shark Alliance végre valóban megalakult, a szerződést aláírattam a felekkel.

Természetesen a fent részletezett szövevényes munkához idő és forrás szükséges, és jelenleg azon dolgozunk, hogy ezt mielőbb megteremtsük!

Egy pályázat elkészítésében már aktív szerepet vállaltam, most kíváncsian várom az eredményt!