Az évezredek óta használt a tömjén, vagyis a tömjénfa illatos gyantája, amelyből egy fáról évente fél kilónyi gyűjthető. Egy friss kutatás szerint összeomlóban van a tömjénfák populációja.

Az abesszin tömjénfa (Boswellia papyrifera) a legelterjedtebb e fajok közül, ez biztosítja a legnagyobb mennyiségű gyantát is jelenleg. A gyanta kinyeréséhez a fa kérgének egy kis darabját lehántják, s ennek hatására (a sérülés utáni védelem miatt) kezdi a fa a ragacsos-illatos gyantát e területen kiereszteni magából. A vadon élő fákat évezredek óta ugyanazzal a technikával, kézi erővel csapolják meg, sok embernek ad munkát, megélhetést a begyűjtése, osztályozása. A tömjén a kulturális, rituális felhasználásán túl illatszer-alapanyag, és a természetes gyógymódokban hívők számára orvosság gyanánt is szolgál. Mára mindegyik tömjénfafaj állománya sokat csökkent, jórészt a túlzott csapolás, és az élőhelyét veszélyeztető tényezők, pl. legeltetés, bozóttüzek miatt. A fafajok elsődleges tömjénforrásként használata folyamatosan változott, annak fényében, hogy mely fafaj volt még megfelelő állapotban és mennyiségben jelen.

A tömjénfát, őshonos élőhelyén, Etiópiában igyekeztek mesterségesen szaporítani, azonban az elültetett csemetéknek csak 4,5 százaléka maradt meg, nem tudni, milyen ok miatt. A tömjénipar tehát gyakorlatilag teljességgel a fa vad állományára épül. Egy nemzetközi kutatócsoport a hosszú évek óta tapasztalható visszaesés miatt módszeres felmérést végzett az abesszin tömjénfa állománya körében. 23 különböző helyen (Eritrea, Etiópia és Szudán területén) lévő populációt vizsgáltak, összesen 21 786 fát, s felmérték ezek életkorát, egészségi állapotát. A Nature Sustainability szakfolyóiratban 2019. július elsején közzé tett vizsgálatból kiderült, hogy évtizedek óta alig-alig újul meg a tömjénfa-populáció, hiányoznak a fiatal fák, számos, korábban a fának otthont adó erdőséget mezőgazdasági területté alakítottak, illetve a háborús- és krízisterületeken (pl. Darfur) és a menekülttáborokban tűzifaként hasznosították őket, s az egyre növekvő emberlétszám, a hasonló mértékben növekvő szarvasmarha- és kecskeállomány szintén káros hatású a legelés miatt. A még meglévő erdők sérülékenyek, a túlzásba vitt csapolás pedig a betegségekre fogékonnyá teszi a fákat.

A felmért populációk 78 százalékában kevesebb, mint 4 százalék volt a csemeték (1-4 cm törzs-átmérőjűek) aránya, sőt, a populációk több mint felében egyáltalán nem találtak egyetlen csemetét sem. Annak ellenére, hogy a fa igen bőven hoz magokat és jó arányban is kelnek ki belőlük a magoncok, ezek nem tudnak megnőni, nem érik el az 1 cm-es törzs-átmérőjű kort. A klimatológia adatok és az évgyűrűvizsgálatok alapján nem a csapadék hiánya miatt nem tudnak megnőni a magoncok, hanem a legnagyobb valószínűséggel amiatt, mert lelegelték őket a háziállatok. Az idősebb fák pusztulásában pedig a túlzott mértékű csapolás, illetve a tüzek jelenthetik a fő tényezőket. A sok kéreg lehántása miatt fogékonnyá válik a fa a gombabetegségekre, s könnyebben megtámadják a rovarkártevőik is.

A fák életkorának vizsgálatából az derült ki, hogy több populációban az elmúlt 50 év során egyáltalán nem nőttek fel fiatal fák. Összehasonlították a síkvidéki és a dombvidéki helyszíneken élő fákat, s mindegyik típusú élőhelyen ugyanez volt a helyzet, bár a síkvidékiek kissé gyorsabban fogytak.

A számítások alapján a következő két évtized során gyorsan, és drámai mértékben, felére vissza fog esni a kinyerhető tömjén mennyisége. Emellett a tömjénfa erdőalkotó fajként eltűnése ökológiai változásokhoz is vezet, a helyét a kevésbé érzékeny akáciák veszik át.
Segíteni lehetne a helyzeten, ha észszerűen, kisebb kártétellel csapolnák a fákat, bár vannak erre vonatkozó előírások, ezek betartását sehol sem ellenőrzik. Igen fontos volna, hogy a magoncokat aktívan védjék a legelő állatoktól, legalább abban az 5-10 évben, míg kellően megerősödnek.
Ígéretes kísérletek folynak a fa vegetatív szaporításával is, ha ez beválna, akkor a kiültetett csemeték segíthetnék az erdők megújulását.

A kutatásba nem számították bele az erdők területének csökkenését, így a tömjénpiac szűkülése valószínűleg az itt előre jelzettnél is drámaibb mértéket ölt majd.