Az égi tünemények egyik legvarázslatosabb formája a nyár közepén megjelenő éjszakai világító felhő (NLC - noctilucent cloud), akinek volt már hozzá szerencséje, sosem felejti el a látványt. A napforduló estéje igazán különleges csemegével szolgált ezúttal.

Az ország legnyugatibb területének kivételével tiszta égbolt és langyos idő várt ránk június 21-én este, sokan töltötték az alkonyt a szabadban. Napnyugta után alig egy órával már elképesztő fényesen ragyogtak a nyugati égbolton a világító felhők, nemcsak a fényességük, hanem a kiterjedésük is hatalmas volt.

E jelenség a nyári napforduló környéki hetekben figyelhető meg, a légkörünk nagy magasságú, 80-85 kilométeres rétegében lévő vízjég kristályok okozzák (kialakulásuk részletei korábbi cikkünkben olvashatóak).

Hazánk szélességéről is megfigyelhető, de a fő területük tőlünk északabbra helyezkedik el, a hazai égen általában 10-12 fokos magasságig szokott felkúszni az északi horizont fölé. 21-én alkonyatkor viszont a fél égboltot beborították a világító felhők, és nemcsak északon jelentek meg, hanem délnyugattól északkeletig húzódott a kiterjedésük.

Mi tette olyan különlegessé ezt az estét? A nap extrém-ultraibolya sugárzása, az a hullámhossztartomány, amely a légkörünk felső rétegeiben elnyelődik, az ott lévő vízmolekulákat lebontja. Ha erős a naptevékenység, ez a folyamat nagyon hatékony, jelenleg viszont a naptevékenység minimuma tart. Gyakorlatilag az a víz, ami felkerül a magas légköri rétegekbe, sokkal tovább megmarad. A világító felhők szempontjából tehát az idei nyári szezon különösen jó, a napforduló alkonyának tüneménye előtt volt már egy majdnem ennyire erős 10 nappal korábban is. Várható, hogy a szezon augusztus elejéig tartó hazai időszakában még szerencsénk lesz e jelenséghez!

A felhők formavilága nagy változatosságot mutat, s a magasban fújó szelek hatásait tükrözi. Az egymásba kapcsolódó sávok, hullámvonalak, rácsos szerkezetek, zászlószerűen lobogni látszó szálak fantasztikus világa nagyobb nagyításban tárul fel igazán, a részleteket azonban puszta szemmel is látjuk. Ezekről egy timelapse videón derül ki, hogy miként változnak, mozognak maguk a szálacskák is.

A pénteki esemény további különlegessége volt, hogy a világító felhő elhalványodásával egy időben a felső része pirosas árnyalatot öltött, köszönhetően annak, hogy az azt bevilágító távoli napfény már az alkonyi légrétegeken át eljutott a felhő magasságába is.

Mivel a jelenséget a mai tudásunk alapján nem tudjuk előrejelezni, így a legbiztosabb, ha a tiszta alkonyokon vetünk egy pillantást az északi-északnyugati égbolt aljára. Reméljük, még sokaknak szerencséjük lesz a nyáron, és megláthatják ezt a különleges jelenséget!