A nőszirmokról bátran ki lehet jelenteni, hogy jó képességű, nagyon szép virágú egyszikű növények.

A nemzetség latin nevét a görög mitológia szivárvány istennőjéről, Iriszről kapta. A szépséget azt hiszem nem kell bővebben ecsetelnem, nemhiába annyira kedvelt kerti és parki dísznövények, amelyeknek rengeteg szín és formaváltozata van. Jó képesség alatt pedig az értendő, hogy a hét magyarországi fajuk szinte mindegyike más-más élőhelyet hódított meg.
Utak , vasutak mellett is gyakran feltűnik a mocsári nőszirom (Iris pseudacorus) harsány sárgája, igazából azonban vizes lápréteken tud szépsége kibontakozni, ahol virágok százai bókolnak a tavaszi szélben, melynek látványához harsány békakórus szolgáltatja a zenei háttérelemet.

Nála jóval ritkább, a szintén láp és mocsárrétet kedvelő, fátyolos nőszirom (Iris spuria), amely az enyhébb mértékű szikesedést is elviseli, vagy inkább kedveli is, mivel ez idáig  csak a Hortobágy peremterületein láttam.

A homoki nőszirom ((Iris humilis), mint neve is mutatja, elsősorban homokpusztán, gyepeken látható, és abból is a nyílt, gyér borítású helyeket preferálja. Virágzása ennek megfelelően nagyon rövid, nehéz túlélni a perzselő homokot ilyen finom, törékeny szirmokkal, talán egy hét a szezonja.
Az apró nőszirom (Iris pumila) sziklagyepek dísze, de előfordul sztyepréteken is, szintén százasával bontogatva szirmait már április elején.

Ez utóbbi kettő akár tanmese is lehetne az ökológiai rendszerek sérülékenységéről, mivel a nagyfoltú bagolylepke, amely azóta már eltűnt hazánkból, kizárólagosan ennek a két növénynek a gyökerében fejlődött, oly módon, hogy a lepkehernyó fejlődése közben tönkretette, megette a rizómát (gyöktörzs), így a növény gyökér nélkül maradt és elpusztult. De igazából nem ez a tény borította fel az ingatag egyensúlyt, hanem a növény élőhelyeinek feldarabolódása, amelyek így nem tudtak eltartani egy-egy életképes lepkepopulációt.

Szerencsére a pázsitos nőszirmot (Iris graminea) egyenlőre nem fenyegeti hasonló veszély. Szép állományai nőnek a Balaton-felvidéken, a Széki-erdőben, ahol ez a kép is készült. Virága barackillatú és majdnem a földön búvik meg, a sásszerű levelek aljában. Keresni pedig tényleg szükséges, mivel sok egyszikű virágos növény rossz szokása, hogy a populációk maximum tíz százaléka bont szirmot, a többi tő vegetatív állapotban éli növényéletét.

Szemre nagyon hasonló rokonfaja a pontuszi nőszirom (Iris pontica), amely az erdélyi Mezőség virága és többek között a Székelykő alsóbb, legelős részein találkozhatunk vele.