A Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója szerint szakítottak azzal a szemlélettel, hogy mindenki potenciális természetkárosító. A Hortobágyról kék bőgatyás csikósok jutnak először eszünkbe, de a hagyományos öltözék ma már csak ünnepi alkalmakkor kerül elő. Interjú Szilágyi Gáborral.

Tény, hogy a pásztorok hiteles öltözete nem a katonai terepruha, amiben időnként láthatók a 33-as út mellett. Sokan kérdezik tőlünk: miért hagyjuk ezt, vagy azt, hogy a Hídi Vásárban bóvlit áruljanak. Utóbbit egyébiránt nem a nemzeti park igazgatóság rendezi, mi pedig nem tudunk, és nem is kívánunk más dolgába beleszólni. Amit viszont megtehetünk, hogy példát mutatunk.

Látogató központunk udvarán kézművesek kínálják minőségi termékeiket, és nem csak a vásár idején. Ugyanez a helyzet a magánszektorban munkát vállaló gulyásokkal, juhászokkal is. Csak a feszültséget szítanánk, ha még azt is előírnánk, milyen ruhát hordjon az ott dolgozó pásztorember. Szeretnénk viszont mindent megtenni annak érdekében, hogy a pásztorok megbecsülése, elismertsége, ezáltal a hiteles megjelenés iránti igényük is növekedjen. A Hortobágyi Nonprofit Kft.-vel közösen képzéseket szervezünk a jövőben azon fiatalok számára, akik ezt az ősi szakmát választják élethivatásuknak.

Hogyan befolyásolja a génmegőrző jövőjét az új birtokrendszer?

A Hortobágyi Nonprofit Kft. vezető, integráló szerepe továbbra is megmarad még akkor is, ha egy év múlva már csak feleannyi területen gazdálkodhatnak, mint azt eddig tették. Továbbra is nekik kell jó példát mutatni a pásztorhagyományok megőrzésében. A kormány döntése értelmében ugyanakkor az alullegeltetett területeket el kell venni a társaságtól, és haszonbérleti pályázatok keretében meg kell hirdetni, ami már meg is történt.

A természetvédelmi és génmegőrző cég közel két évtizede működik, de ez az idő nem volt elegendő arra, hogy a területeit természetvédelmi szempontból megfelelően kezelje, lefedje a szükséges állatlétszámmal. 13 ezer hektárnyi gyepen mindössze 3 ezer nagy állategységet legeltetnek, pedig az állománynak kétszer ekkorának kellene lennie, arról nem is beszélve, hogy a birtokszerkezet esetükben katasztrofálisan alakult. Az eddig szétszórt területrészeiket az új felosztás tömbösíti, gazdálkodási szempontból is ésszerűsíti.

Szilágyi Gábor a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója az EUROPARC 2013 konferencia házigazdája

Elzárni, védeni vagy megmutatni Hortobágyot?

Amíg a nemzeti park igazgatóság hatóságként működött, az idegenforgalmat is hatósági úton szabályozta, ami többnyire arról szólt, mit nem tehet, és hová nem mehet a látogató. Már rég szakítottunk azzal a szemlélettel, hogy mindenki potenciális természetkárósító, aki csak belép a pusztára. Ugyanakkor olyan nemzeti park sehol a világon nincs, ahol mindenki oda megy, ahová akar, ráadásul a Hortobágyon ez értelmetlen is lenne, hiszen még a legkitartóbb ökoturistának sem élmény a negyven fokos pusztán órákat bolyongani. Szükségszerű, hogy kialakítsunk olyan bemutató helyeket, ahol a 21. század elvárásainak megfelelő színvonalon lehet megtekinteni a Hortobágy természeti és kulturális értékeit. Célunk, hogy minél több vendég érkezzen, és egyre több éjszakát töltsön el a térségben. Tanösvényeink és az ökoturisztikai infrastruktúránk készen áll a jelenlegi 300 ezerre becsült látogató létszám akár háromszorosának a fogadására is.

Nyitottak vagyunk az új kezdeményezésekre, aminek jó példája, hogy szerződést kötöttünk hortobágyi fogatosokkal, akik daruvonuláskor érdeklődőket vihetnek a Tornyi-dombra. Ez az ő üzletük, mi csak meghatároztuk számukra a természetvédelmi keretet. Nagyon sok természetbarát társasággal, turisztikai szolgáltató szervezettel van hasonló szerződésünk. Folyamatban van egy két milliárdos fejlesztési projekt, melynek segítségével jövőre a meglévő bemutató helyek felfűzésével túraútvonalakat alakítunk ki kerékpárosok és gyalogosok számára. Ennek keretében új hidat építünk a Hortobágy-folyóra, illetve felújítjuk a Mátára vezető kerékpárutat is.

Mi a legfőbb cél a turisztikai lehetőségek fejlesztésével?

Nem kívánunk a hortobágyi turizmus kizárólagos anyagi haszonélvezői lenni, ráadásul a kisvasút, az állatpark, a vadaspark és a látogató központ jelenleg veszteséges. Ezeknek a létesítményeknek ugyanakkor működniük kell ahhoz, hogy legyen mit kiajánlani, és a turisták száma már a közeli jövőben növekedésnek induljon, de nemcsak a parkban, hanem az egész térségben is. Reméljük, hogy ez növelni fogja a környező településeken elérhető turisztikai szolgáltatások látogatottságát és színvonalát is. Az ide érkező vendégeknek szüksége lesz szállásra, étkezésre. Reméljük, hogy sokan fogják látogatni a térség termálfürdőit is, így akár már középtávon is összeállhat egy Hortobágy márka.

Én látom azt a jövőképet, amelyben - kihasználva a debreceni repülőteret, és azt, hogy például az Egyesült Királyságban kétmillió természetszerető tagja van a Királyi Madártani Egyesületnek - egy jól megtervezett, közös marketing-tevékenységnek köszönhetően tízezrével jönnek majd a vendégek a nemzeti parkba és környékére kisvasutazni, puszta szafari túrára, daruhúzást nézni, egyúttal élvezhetik például a balmazújvárosi Kamilla Gyógyfürdő szolgáltatásait is.

Nem aprózzák el a Hortobágyot

Három év alatt megduplázható a legelő állatállomány az új pályázati rendszer feltételeivel. A Hortobágy mindig is a közösségi legeltetés színtere volt – mondta Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója, aki a Hajdú-bihari Napló vendégeként beszélt az újraszabályozott haszonbérleti szerződéskötés előnyeiről.

Mi a célja a kormányzati szándék szerinti birtokszerkezet-változásnak?

Szilágyi Gábor: Főként a helyben lakók földhöz jutásának segítése, ahogy eddig is, de olyan módon, hogy az mind a terület méretében, mind a gazdálkodás típusában a Hortobágy jövőjének szolgálatában álljon. Téves következtetés az, hogy privatizálják, feldarabolják és gazdálkodóknak adják oda a pusztát. Eddig is haszonbérletben volt a Hortobágyi Nemzeti Parkban közel 60 ezer hektárnyi termőföld, az érvényben lévő szerződések 95%-a azonban 2014. augusztus 31-én lejár. A kormány döntése alapján a 2017 márciusáig lejáró szerződéseket meg kell hirdetni még az idén.  Az új megállapodásokat – a 2009-es földosztással ellentétben – nyilvánosan és egységes pályázati rendszer alapján köthetik meg.

Jelenleg 360 élő szerződésünk van, és ennek fele nem éri el az ötvenhektáros méretet, ami hortobágyi léptékben igen aprónak számít. Az új pályázati feltételek szerint ezek száma drasztikusan lecsökken, akárcsak a szélsőségesen nagy, sok ezer hektáros bérleményeké is, és több lesz az 1–400 hektáros birtoktestekből. Ez utóbbiakon már lehet okszerűen, optimálisan gazdálkodni hortobágyi adottságok mellett is.

Mit jelent az okszerűség ez esetben?

Szilágyi Gábor: Az igazgatóság egyértelmű célja, hogy növeljük a legelő állatok számát a nemzeti parkban, de a tájvédelmi körzetekben, így Biharban és a Hajdúságban. Ha valaki kiment a Hortobágyra az utóbbi években, azt tapasztalhatta, hogy a környező települések, köztük a cívisváros egykori közösségi legelőin alig van állat. Az új pályázati rendszerben a legfontosabb természetvédelmi előírásként szabhattuk meg a kötelezően tartandó állatszámot, amellyel három év leforgása alatt meg tudjuk duplázni azt. A birtoktestek kialakítása is ezen elsődleges szakmai célunk szolgálatában áll. A nagyobb szántók használói gyakorta piaci eladásra termeltek. A birtokhatárok újrafelosztásánál arra törekedtünk, hogy nagyobbrészt legelőt foglaljon magába, és annyi szántó tartozzon hozzá, amennyin az állatok téli ellátásához szükséges takarmánynövények megtermelhetők.

Mennyire lesz „nehéz” vagy kötött feladat a Hortobágyon gazdálkodni?

Szilágyi Gábor: Összességében nem lesz nehezebb, bár az előírt állatlétszám magasabb lesz, így lecsökken a kaszálók területe. Az eddigi természetvédelmi előírások nem szigorodnak. Annyi az újdonság, hogy egyes földterületeken speciális szabályoknak szerzünk érvényt az ott előforduló védett állatok, növények és élőhelyek érdekében, amelyeket beépítettünk a szerződésekbe. A leendő bérlő előre és pontosan tudja, mire pályázik, így eldöntheti, hogy tarthatóak-e számára a feltételek, és csak abban az esetben indul, ha azokat tudja vállalni. Jelenleg háromszoros túljelentkezés van a földrészek igénylésére.

Milyen lehetőségük van azoknak a helyi gazdálkodóknak, akik elveszítik apró birtokukat, de egyedül nem tudnak egy nagyra pályázni?

Szilágyi Gábor: Nagyon örülünk azoknak a kezdeményezéseknek, amikor helyi gazdák összeadják állataikat, és egyesületi vagy polgári jogi társasági formában közösen igényelnek területet. A balmazújvárosi Róna Legeltetési Társaság például felvállalta, hogy összegyűjti a város szarvasmarháit és kihajtja a Hortobágyra közösségi legeltetésre. Az egyesület egy személyben pályázott, de legalább húsz nyertese van a szerződésnek.