A drasztikus erdőirtás is jelentős szerepet játszhat az ebolajárvány kitörésében.

Az egyre gyakoribb járványok kitörése nagy valószínűséggel szorosan összefügg azzal, hogy a korábban érintetlen területeken olyan kórokozókkal, ritka vírustörzsekkel kerülnek kapcsolatba az emberek, amelyekkel addig nem találkozhattak.

Minden korábbinál pusztítóbb ebolajárvány tombol Afrikában, egy hét alatt 68-an haltak meg, az áldozatok száma már meghaladja a hatszázat. A szakemberek ráadásul csak tapogatóznak, amikor a vírus eredetét és az egyes járványok okát és terjedését vizsgálják. Épp úgy gyanakszanak vírusgazda majmokra, mint denevérekre, a fertőzések útját egyaránt visszavezetik a törzsi hagyományokra, mint a huszonegyedik század erdőirtásaira.  A drasztikus erdőirtás is jelentős szerepet játszhat az ebolajárvány kitörésében – olvasható a The Washington Postban, s ezzel az amerikai napilap egy eddig kevéssé hangsúlyozott szempontra irányítja a figyelmet. Az egyre gyakoribb ebolajárványok kitörése nagy valószínűséggel szorosan összefügg azzal, hogy a korábban érintetlen területeken olyan kórokozókkal, ritka vírustörzsekkel kerülnek kapcsolatba az emberek, amelyekkel addig nem találkozhattak.

„1994 óta az ebolajárványok kitörése egyértelműen kapcsolatba hozható a trópusi Afrikában tapasztalható erdei ökoszisztéma változásával, azaz az erdőirtással” – erről 2012-ben jelent meg az első tanulmány az Onderstepoort Journal of Veterinary Researchben.

Ha igaz ez a következtetés, az súlyos következményekkel járhat Nyugat-Afrikára, ahol a világon a legintenzívebben tarolják az erdőket. A guineai esőerdők korábbi méretük ötödére zsugorodtak, Libériában pedig az erdőségek felét adták el fakitermelő cégeknek, míg Sierra Leonéra is hasonló csapás vár.  A letarolt vidékeken őshonos élőlényekről, így például a denevérekről többen is azt gondolják, hogy az ebolavírus hordozói lehetnek, bár a betegség semmiféle tünete sem jelentkezik rajtuk.

Az ebola időről időre távoli, nehezen megközelíthető helyeken bukkan fel. Európába elvben elérhet, de aligha tudna járványt okozni

Guineában azért tiltották be idén áprilisban a nagy testű növényevő denevérek, a repülő kutyák árusítását és fogyasztását, hogy megállítsák a halálos ebolavírus terjedését. Sokan ellenben azt vallják, hogy a délkelet-guineai erdők közelében élő emberek mindennapjaihoz évszázadok óta hozzátartoztak a denevérek, mégsem tört ki korábban ebolaláz. Az amerikai napilap szerint az erdőirtást követő betelepülés, a lakosság növekedése elvileg növelhetné az ember–denevér találkozások gyakoriságát, de ez nem áll Guineára. Ott az aranybányászattal, állattenyésztéssel, vadászattal magyarázható a járvány.

Az utóbbi néhány évtizedben az egyik fő megélhetési forrást jelentő felszíni bányászat nyomán egyre mélyebbre hatolnak az erdőkbe az emberek, emellett ezrek mozognak a munkahelyek és a lakóhelyek között. A virágzó migráció nagy valószínűséggel meghatározó szerepet játszik a járvány gyors eszkalációjában.

Jonathan Epstein járványügyi és ebolaszakértő szerint a kulturális hagyományok és az új szokások együttesen okozhatják az ebolajárványok kitörését. Ennek esélyét jelentősen csökkenthetnék, ha változtatnának a törzsi szokásokon. A halottak búcsúztatásakor ugyanis bevett gyakorlat, hogy az elhunytat átölelik, arcon csókolják akkor is, ha az vérzéssel járó betegségben hunyt el. A rokonok így megfertőződnek, hazatérve a saját családjuk körében terjesztik a vírust. 

A halálos betegséggel kapcsolatban egyvalamiben egyetértés mutatkozik: az ebola időről időre távoli, nehezen megközelíthető helyeken bukkan fel, ahol az emberek szinte mindig fertőzött állatok húsával kerülnek kapcsolatba, majd ezt követően viharos gyorsasággal terjed a vírus.  Elefántcsontparton úgy tört ki egy járvány, hogy egy etológus vírussal fertőzött csimpánzt érintett meg. Gabonban és a Kongói Köztársaságban ugyancsak csimpánzokkal és gorillákkal kapcsolatba került emberekhez kötik a fertőzési gócot.

A majmokról már kiderült, hogy nem megfelelő gazdák a vírusok számára, mert nagyon gyorsan elpusztítják őket

A most tapasztalt nyugat-afrikai járvány – amely eddig legalább 603 ember haláláért felelős Libériában, Guineában és Sierra Leonéban – feltételezések szerint ugyancsak egy távoli településről, Guéckédouról indult ki. A WHO szerint egy hét alatt 68 halálesetet jelentettek, emiatt mondják, hogy minden eddiginél súlyosabb ebolajárvány tombol Afrikában, és még nem látjuk a végét. Az emberiség egyik legrettegettebb betegségét 1976-ban fedeztek fel az akkori Zaireban (ma Kongói Demokratikus Köztársaság), az Ebola folyó völgyében. (Az első áldozat Mabalo Lokela 44 éves tanár volt. Tünetei a maláriára hasonlítottak. A fertőzés terjedését valószínűleg Lokela injekciós tűjének fertőtlenítés nélküli újra használata okozhatta.)

A kórt eddig szinte kizárólag olyan emberek kapták el, akik kapcsolatba kerültek beteg csimpánzokkal vagy gorillákkal, illetve az afrikai kórházakban kezelt fertőzött emberekkel, valamint a betegségben elhunytakkal. A fertőzöttek 25–90 százaléka hal bele a betegségbe attól függően, hogy a vírus melyik változatával került kapcsolatba.  A vírus valószínűleg nem emberspecifikus, hanem a kórokozó egy ma még ismeretlen, vadon élő állatfajban tartja fent magát, ahonnan olykor az emberi népességre vagy a csimpánzokra és a gorillákra – utóbbi faj ötezer példányának pusztulását írják a vírus számlájára – is átterjedhet. 

Az újabb járványok esélyét leginkább akkor lehetne korlátozni, ha megtalálnák a gazdafaját. A majmokról már kiderült, hogy nem megfelelő gazdák a vírusok számára, mert nagyon gyorsan elpusztítják őket; a rágcsálók szintén negatívnak bizonyultak.

A szakemberek szerint az nem zárható ki, hogy véletlen folytán Európába is eljut a kórokozó, de az szinte kizárt, hogy fejlett egészségügyi kultúrájú országokban járvány lépjen fel- írta a nol.hu-n Ötvös Zoltán.