A kockásliliom (Fritillaria meleagris L.) nem csak Magyarország védett növénye; Európában észak felé egészen Norvégiáig, kelet felé pedig a Kaukázus hegyláncáig terjedt el. IUCN Vöröslista kategóriái szerint a kockásliliom sebezhető (Vulnerable) státuszban van Romániában és Ukrajnában, veszélyeztetett (Endangered) Magyarországon és Svájcban, kritikusan veszélyeztetett (Critically Endangered) Szlovákiában, kihaltnak tekintett (Extinct) Csehországban és Belgiumban.

Magyarországon a kockásliliom természetvédelmi értéke 10 ezer Ft-ról 50.000 Ft-ra emelkedett, amely mutatja, hogy a veszélyeztető tényezők, ezek kb. 99%-a antropogén eredetű, közvetlenül és közvetve, az utóbbi években drasztikusan emelkedtek.

A vízlecsapolások időszakától kezdődően, a ligeterdők letermelésén és tuskózásán keresztül eljutottunk a 2000-es évekig, amikor a védettség már nem számít, és kockásliliom mezőket szántanak ki és boronálnak le. A következőkben szeretném néhány példán bemutatni, hogy Európa országai hogyan óvják meg ezt a védett növényt, mit tudnak róla és mit tesznek azért, hogy még több információ összegyűljön?

Védelem és veszélyeztető tényezők

Nem megszokott módon Angliában a legsúlyosabb veszélyeztető tényező a terület kavicskészletének a kitermelése, a vízkivétel, a városi és az ipari fejlődés.

Németországban az intenzív mezőgazdaság hatására csökken a kockásliliomok állománya (Alsó Szászország, Elba-völgy, Majna-völgy).

Franciaországban ártéri erdőkben, folyók és helyi patakok mentén a kockásliliom akár 1600 m-ig felhúzódhat. A vízelvezetés, növénytermesztés, élőhely-átalakítások, a nyárasítások, intenzív trágyázások miatt állományaik egyre csökkennek.

Hollandiában a kockásliliomok 95%-a egy helyre korlátozódik, ez Zwolle és Hasselt között van. Eltűnéséért a talajvízváltozások és a nagymérvű műtrágyázás felelős, de kiemelhető a kikötők kotrása is, amivel számtalan kockásliliom hagyma semmisült meg.

A kockásliliomok állománya az 1950-es évektől kezdve napjainkig rohamosan csökken, kb. 50-75%-ban, a veszélyeztetett növények vöröslistáján szerepel. A hollandiai Oosterlandban nem megszokott módon a fehér fritilláriák dominálnak, bár mindösszesen 20 virágzó példányt találtak eddig a réten. A II. világháború előtt ezen a területen egy üzem helyezkedett el (ekkor a virágzó egyedek száma kb. 60-ra volt tehető). Az ipari tevékenységek megszüntetése után a vadvilág elkezdett visszatérni a területre, többek között a kockásliliom is. Ez valószínűleg köszönhető annak is, hogy a talajvíz szintje a gyár megszűnése után elkezdett emelkedni, így a terület újra megfelelő vízellátást kap. Hollandiában Overijsse tartományban lett először védett a növény, majd 1973-tól országos védelmet kapott. Ebben a tartományban az Erdészeti Bizottság, az önkormányzatok, a Víz Fórum, az Overijsse Tájképvédelmi Szervezet és magánemberek közösen együttműködve próbálják a természeti értékeket megóvni, helyreállítani.

Finnországban az Aland-szigeteken fordul elő, védelem alatt áll. A szigeten először 1887-ben írták le, és mivel főleg települések közelében található meg, így kerti szökevényként tartják számon ezt a növényt.

Szlovákiában ritka fajnak számít, néhány helyen fordul csak elő, de ott nagy számban: a kelet-síkon (Vojany Sobrance, Drahňov, kis és nagy Raškovce) és környékén Vihorlaty (Jovsa, Zétény), valamint a Közép-szlovákiai vízgyűjtőkön (Ipoly és a Slatina).

Az Ukrajnában nyilvántartott növény- és állatfajok Vörös Listáján a kockásliliom is szerepel, mint sebezhető növényfaj.

Egyetlen konzumer fajról tudunk, a Scarlet liliom bogárról, ami közvetlenül károsítja a kockásliliomot mind lárva, mint imágó formában. A kifejlett, megtermékenyített scarlet bogár a petéit liliom vagy kockásliliom egyedre rakja, melyből kb. egy hét alatt kikelnek a lárvák. Ezek a lárvák okozzák a legnagyobb problémát, hiszem fejlődésükhöz rengeteg tápanyagra van szükségük.

Kockásliliom élőhelyek hasznosítása

Angliában célul tűzték ki e sérülékeny növény védelmét a megfelelő gazdálkodási formák kialakításával. Kaszálóréteken a kaszálás július elseje után történik, amikor már bekövetkezett a növények magszórása, a szénát pedig a területről augusztus közepéig el kell vinniük a helyi gazdáknak. Ezt követően juhokkal és szarvasmarhákkal legeltetik a területet.

Az Egyesült Királyságban Clotswoldsban egy Clattinger nevezetűfarmon - alföldi kaszálóréteken - hagyományos gazdálkodást folytatnak, ami azt eredményezte, hogy több, mint 180 növényfaj telepedett újra vissza, köztük a kockásliliom és számos kosborfaj. Ezek a kis területű természetszerű gazdálkodást folytató farmok lehetnek azok a helyszínek, amelyeken kutatni lehet a biológiai sokféleség kialakulását, és a növényzet különféle környezeti hatásokra való reagálását.

Németországban a folyók árterén évi egy-két kaszálást engedélyeznek, hogy fennmaradjanak a rétek, és a kockásliliomok. A túl korai kaszálást megsínylik e védett növények, mivel a szaporodási ciklusuk, tehát a mag beérése és elszórása nem következik be. A természetvédelem és a mezőgazdaság szoros együttműködése nélkül elképzelhetetlen a faj megőrzése.

Hollandiában árterek mentén és kikötők kotrása során a kockásliliomok eltűntek, azonban néhány év elteltével megjelentek a kotrásból származó gátak partjain, melyek tökéletes élőhelyek az állandó vízszivárgás miatt. A helyiek kaszálással hasznosítják a gátpartot, amin érdekes módon a legnagyobb csúcsok 1997-ben, 2004-ben és 2011-ben voltak, erről arra tudunk következtetni, hogy a magról szaporodó liliomok 7 évente válnak virágzóképessé, és ilyenkor a virágzó állományaik kiemelkedő értékeket érnek el.

Kutatások

Nagy-Britanniában: Wiltshire-ban, Stafforshire-ban, Oxfordshire-ban (Magdalen College) a „The Floodplain Meadows Partnership” keretében már 13 éve szerveznek minden évben kockásliliom számlálást, melyhez önkéntesek csatlakozását várják. A rögzített adatokat statisztikailag elemzik és megállapításokat vonnak le a kapott eredményekből. A kutatás keretében figyelik a kockásliliom beporzóit is, így a poszméheket, darazsakat.

Franciaországban 97 önkormányzat összefogásával kutatták 2001-2003 között a kockásliliomokat. E védett fajt legtöbbször 87%-ban füves területeken találták meg, a fennmaradó 13% főként nyárerdők aljnövényzetében volt. A kutatás hatására új Natura 2000 területek kerültek kijelölésre.

Kelet-és Dél-Hollandiában ökológiai kutatásokat végzett az ATKB cég 2013-ban. Az autópályák mentén haladtak, amit eddig még nem térképeztek fel. Új flóra és fauna elemeket találtak, mint a kockásliliom, elevenszülő gyík, orchideák, több kétéltű faj. Fő céljuk további védendő fajok és élőhelyeik feltérképezése, monitoring rendszerének kidolgozása, valamint az utak mentén folyó munkák ökológiai szempontból történő meghatározása.

Horvátországban a kockásliliom a Vörös Könyv szerint szintén a sebezhető kategóriában helyezkedik el, a horvát természetvédelmi törvény szerint szigorúan védett faj. Védelme érdekében, egy projekt keretén belül monitoring rendszert építettek ki. Az Állami Természetvédelmi Intézet a kutatásba bevonta az általános és középiskolákat is.

A projekt helyszínei: Muraköz, Krapina-Zagorje megye (2006), Koprivnica-Križevci és Varasd megye (2007), Bjelovar-Bilogora és Sisak-Moslavina megye (2008).

A kockásliliom adatlapokon fel kell tüntetni az állományok lelőhelyét és méretét, valamint a veszélyeztető tényezőket is, ez alapján fogják elkészíteni a kockásliliom fajmegőrzési-cselekvési tervét.

kockás liliom      kép: ifj. Vasuta GáborÉrdekességek

Több országban is vitatott a kockás liliom őshonossága. Svédországban először 1745-ben említi Linné, - és nevezte el Kungsängsliljan- nak. Valószínűsíthető, hogy egy Olof Rudbeck nevezetű botanikus kertjéből „szabadult” ki a növény az 1600-as években. Egy svéd mítosz szerint Norrkopingban azóta vannak kockásliliomok, amióta a svédek és a dánok egy véres harcban lekaszabolták egymást. Minden dán levágott fej után piros kockásliliom, minden levágott svéd fej után fehér kockásliliom maradt a réten. A csatában a svédek győzedelmeskedtek, és ez magyarázza azt is miért ilyen ritka az albínó fritillária a területen.

A Natural England beszámolói alapján Nagy-Britanniában 1737-ben írták le ezt a feltűnő virágot a vad természetben, azonban botanikus kertek fajlistáin már 1597-ben is rajta volt.

Németországi Természetvédelmi Alapítvány 1993-ban az év vadvirágának választotta a kockásliliomot dekoratív kinézete, ebből fakadó veszélyeztetettsége miatt.

Észak-Németországban, Hollandiában és Magyarországon is használják a bíbictojás népi nevet, utalva a virág és a tojás pettyezettségének hasonlóságára.

Hollandiában a kutatók szerint a kockásliliom egyedek egyenletes eloszlása a területen annak köszönhető, hogy a magok belvíz és árvíz idején vízen úsznak, és így messzebb eljuthatnak, mint a szél által.

A növény toxikus alkaloidokat tartalmaz (verticine, verticinone, isoverticine, imperialine , hupehenine, ebeiedine, ebeienine és ebeiedinone) és két nukleozidot (timidin és adenozin). Mérgezési tünetei a hányás, görcsök, keringési problémák, nagyobb dózisban akár szívmegállást is okozhat. Ezzel szemben hagyományos gyógynövényként: tüdőbetegségekre, asztmára, bronchitisre, tuberkulózisra, és a köhögés minden formájára hasznosítják Nepálban és Kínában két rokon faját a F. thunbergiit és F. hupehensist.

( FORRÁS: Barna Csilla 2013. december 1. 11:14 )