A macskafélék közül csak az oroszlán társas lény: falkákba, bandákba tömörül, szövetségesei számát, erősségét az evolúciós haszon szabja meg.

De miért olyan fontos számára az együttműködés? Csak így tud nagyobb, erősebb prédát ejteni? Csak csapatban tudja igazán megvédeni a kölykeit? Vagy a területért folyó harc miatt keres társakat?

Ezekre a kérdésekre az elmúlt negyven évben jórészt a Serengeti Nemzeti Park oroszlánjainak vizsgálatából kaptunk választ.

A 14 750 négyzetkilométer kiterjedésű, Tanzánia északi határa mentén húzódó erdős-szavannás parkban gnú, zebra, gazella vándorol végeláthatatlan csapatokban, követi az esőt, keresi a dús legelőket. Az örökösen vándorló csordákon kívül többé-kevésbé egy helyütt élő növényevők, például lantszarvú-, nádi- és víziantilopok, jávorantilopok, impalák, bivalyok, varacskosdisznók is nagy számban lakják a Serengetit.

Afrikában egyetlen más nyílt térségben sem él ennyi patás állat egyazon területen.

A Serengeti valóságos édene tehát az oroszlánoknak – és így az oroszlánkutatóknak. George Schaller a tanzániai nemzeti parkok igazgatójának meghívására érkezett ide 1966-ban. A legendásan szívós, gyors észjárású terepbiológus nem tétlenkedett. Alig több mint három év alatt annyi adatot gyűjtött, hogy The Serengeti Lion (A Serengeti oroszlánjai) címmel megírhatta azóta is alapműnek számító könyvét.

Követői is hamar akadtak. Brian Bertram, az ifjú angol kutató négy évig maradt. Ennyi idő kellett, hogy kiderítse, milyen „társadalmi” tényezők segítik az utódnemzést, és magyarázatot adjon arra, hogy miért ölnek kölyköket a hímek. A Bertram után érkező Jeannette Hanby és David Bygott kimutatta, hogy a három vagy többtagú szövetséget alkotó hímek nagyobb eséllyel szereznek maguknak falkát és nemzenek életképes utódokat, mint a magányos állatok. Craig Packer és Anne Pusey 1978-ban érkezett. Pusey tizenkét évig végzett megfigyeléseket, több cikk társszerzője. Packer ma is oroszlánokkal foglalkozik: jelenleg a serengeti program vezetője.

Ritka eset, hogy egy fajt ily régóta vizsgálnának már a kutatók; a folyamatosság azért is fontos, mert csak így rajzolódhatnak ki a nagyobb összefüggések, így derülhet ki, mely jelenségek lényegesek, és melyek csupán átmenetiek. Az oroszlánokról még többet olvashat a National Geographic magazin legújabb, augusztusi lapszámában.

wwf.hu » Hírek » Egyéb természetvédelem