A fajt nem csak Magyarországon, hanem Erdélyben is veszélyek fenyegetik.
Az idők folyamán sok csapás érte a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
állományait. Ezt a kígyót, mint általában a kígyókat, sokan tévesen
veszélyesnek tekintették, befogták és házi kedvencként árusították, vagy
a mezőgazdasági vegyszerek mérgezésének tették ki. Az egykor széles
elterjedéssel rendelkező alfaj élőhelyeit fokozatosan megsemmisítették, a
gyepek beszántásával, felégetésével, illetve túllegeltetésével drámaian
lecsökkentve a rákosi vipera élőhelyét.
Jelenleg Európa legveszélyeztetettebb kígyófaja, melynek a
természetvédelmi törvénykezések ellenére is hanyatlóban vannak a
populációi. Romániában négy ismert élőhelye létezik, ezek közül hármat
nemrég herpetológusok fedeztek fel illetve jeleztek újra. Ezek a
területek Kolozs és Fehér megyei sztyeppréteken találhatók. Közülük
három Natura 2000-es területeken fekszik, a negyediket pedig védett
területnek javasolták a szakemberek.
A legnagyobb ezek közül a Fehér megyei Pajiştile lui Suciu. A 200
hektáros terület kb. 300-400 rákosi viperának biztosít élőhelyet. A
legkisebb terület ugyancsak Fehér megyében található, a Pajiştile de la
Rădeşti körülbelül 35 hektáros területén eddig csak két viperát
találtak.
Ez esetben a Natura 2000 hálózat sajnos nem látja el megfelelő
védelemmel a viperákat, ezek az utolsó védett területek fokozatosan
mennek tönkre, a kihalás szélére sodorva a rákosi viperát. E hanyatlás
egyik oka érdekes módon a mezőgazdasági tevékenységek bürokratikus
alapjaira vezethető vissza.
Az 1970-es években Ceaușescu a hatékonyabb
mezőgazdasági termelés érdekében a nagy kiterjedésű gyepeket
szántóföldekké nyilvánította. A kijelölt területek többségét hamarosan
beszántották és bevetették, hogy majd pár évvel később bizonyos
területeken felhagyják a mezőgazdaságot a gyenge talajminőség illetve a
szegényes mezőgazdasági felszereltség miatt. Jelenleg ezek a felhagyott
területek képezik a rákosi vipera élőhelyeként szolgáló másodlagos
gyepeket. Néhány esetben azonban nem történt beszántás.
A megrovástól
tartó helyi közigazgatások viszont ugyanúgy szántóföldként jelentették
be ezeket. Jelenleg a fent említett kategóriákat szántóföldként
könyvelik el. Emiatt, akár a Natura 2000-es területeken is, a
földtulajdonosok akaratuk szerint törvényesen szántóföldekként
használhatják a soha fel nem szántott gyepeket és a jól beállt
másodlagos gyepeket is, és ezért a kategorizálási csalásért vagy
mulasztásért még az agrár-környezetvédelmi támogatásokat is
megkaphatják. A jelenlegi mezőgazdasági fellendülésben így darabolódnak
fel és semmisülnek meg a viperák élőhelyei.
Ahol nem történt beszántás és a területek legelők maradtak, ott
majdnem hasonló mértékben tűnnek el a vipera jó élőhelyei, éspedig a
túllegeltetés miatt. A létező agrár-környezetvédelmi csomagok is okozói
részben ennek a helyzetnek. A magas természeti értékű gyepek
fenntartására ajánlott összegek sajnos nem érnek fel az intenzív, több
állattal való legeltetésből születő nyereséggel –a szántóföldek
terményeinek eladásából adódó nyereséggel meg végképp nem.
És mivel ezek
a csomagok csak önkéntes jellegűek, a gazdák azt választják, ami nekik
megfelel és csak ritkán azt, ami pl. a viperának is jó lenne. Pedig a
rákosi vipera egyike azon kevés európai kígyófajoknak, amelyek
kifejezetten rovarokkal táplálkoznak és emiatt magas biodiverzitással
rendelkező gyepekre van szükségük, így tehát még ideiglenesen sem tud
fennmaradni a kedvezőtlen, túllegeltetett gyepeken.
Összegezve, a helyzet szomorú iróniája az, hogy bár jelenleg a rákosi
vipera állományai egyre magasabb szintű tudományos monitorozásban és
védelmi intézkedésekben részesülnek Európa szinten, Romániában az alfaj
lassan a kihalás szélére kerül. A Natura 2000-es védelem nem jelent
semmit, amennyiben nincs megfelelően érvényre juttatva, és amíg az
egészséges természetes gyepek fogalma szinte egybe esik az intenzív
gyepgazdálkodás fogalmával.
Mindez megváltoztatható. Hasonló példa volt már rá a Pajiştile lui
Suciu területen, ahol Románia legerősebb rákosi vipera állományának
élőhelyét akarták részben feltörni és kukoricafölddé illetve
marhalegelővé alakítani (ironikus módon épp az EU-s támogatások
segítségével). Mindez azonban elkerülhető volt a Román Herpetológiai
Társaság erős tiltakozásával és a gyep nagyjából épségben maradt, hogy
tovább biztosítsa a rákosi vipera fennmaradását.
Ahhoz, hogy megállítsuk a faj populációjának további csökkenését, egy
átfogó fajvédelmi tervre van szükségünk. Ehhez az érintett Natura 2000
területek kezelési tervét úgy kell kialakítani (és gyakorlatba ültetni),
hogy a területtulajdonosoknak megérje aktívan részt venni a gyepek
védelmében. Ugyanakkor a gyepek törvény általi védelme érdekében
szükséges a területhasználati típusok mielőbbi megfelelő kategorizálása.
Ha mindezt sikerül elérni, akkor esély van arra, hogy a rákosi vipera
populáció felerősödjön és akár ki is bővüljön. Ellentétes esetben a
rákosi vipera jövője továbbra is bizonytalan marad.
Luke Dale-Harris
2013. december 10. 16:29
Kommentáld!