Kollégánk Antal Alexa 1 évet a WWF Malajzia munkatársaként Borneó szigetén tölt, hogy segítse az ottani munkát. Élménybeszámoló-sorozatában most bepillantást nyerhetünk a sziget csodálatos élővilágába és megtudhatjuk hogyan telnek a mindennapok Kota Kinabalu városában:

"A WWF Malajzia itteni irodájáról (Sabah) érdemes néhány szót ejtenem. A várakozásaimmal ellentétben gyakorlatilag mindenki helyi, én vagyok az egyetlen külföldi. Egy pláza tetején van két emelet, amely a kb. 70 fős Sabah irodának helyet ad. A WWF Malajzia részeként működő iroda azért bír némi autonómiával, mint ahogyan a Malajzia másik borneói tartományában, Sarawakban lévő iroda is.

A teljes maláj csapat körülbelül 250 főből áll, eddigi tapasztalataim szerint sok mindenben a nyugati működési mintát követik, ami fejlődő országhoz képest meglepően profivá és rendezetté teszi a munkát. Ugyanakkor vannak persze hiányosságok, hiszen mindenütt vannak. Az újdonságra a reakció nem feltétlenül nyitottságot tükröz, de egyelőre nem zavaró.
A kollégák rendkívül segítőkészen és nyitottan fogadtak. Hamar tettem szert barátokra.

Persze a nyelv okoz nehézségeket, bár az irodában a munkanyelv az angol, még a legkomolyabb tervezési workshop-on is azért előfordul, hogy keverik. Ugyanis képtelenek csak angolul, de még csak Bahasa nyelven is beszélni. Mindenképpen vannak szavak a mondatokban a másik nyelvből, és ezt ők észre sem veszik. Így persze könnyen átcsap az inkább angolból az inkább Bahasa-ba, és akkor percekig csak nézek és kivárom, hogy visszatérjen a számomra is érthető beszédforma. Persze tanulgatom a nyelvet, de idő, mire jutok is valamire vele.

Az iroda maga is a nyugati mintát követi, egy légtér, elválasztó falakkal. Szelektív hulladékgyűjtés nincsen, mivel ez az egész városban tudomásom szerint nem megoldott, de ha valaki polisztirol hab ételhordót hoz be az iroda területére, azt bizony 10 ringgitre megbüntetik! Így ha elvitelre kérjük az ételt, jobb saját dobozt vinni, különben drága ebédnek nézünk elébe.

A közlekedésről sajnos sok jó hírrel nem tudok szolgálni, mindenki autóval jár, mivel az üzemanyag komoly állami támogatással bír, így rendkívül olcsó. A parkolási díj drága, de inkább kifizetik, elképzelhetetlen, hogy autó nélkül menjenek bárhová. A légkondi persze 16-18 Celsius fokra állítva, mindenütt. Így ha az ember ügyes, reggel beszáll a hűtött lakásból a hűtött kocsiba, és a hűtött irodából már sötétben megy haza, így a plázában tölti az egész napját, és vakond módjára fényt és meleget is keveset érez.

A tömegközlekedés nagyon szervezetlen, vannak buszok, de menetrend nincs, akkor indul el, ha tele van, és ott áll meg, ahol leintik. Ezt a saját bőrömön tapasztaltam, miután első alkalommal negyven perc várakozás után a kijelölt megállóban, a busz szélsebesen hajtott el előttem. Azért hozzá lehet szokni, és persze kezdettől fogva igyekszem gyalog járni, valamint sikerült beszereznem egy biciklit. Nagy nehezen találtam a teljes 700 000 fős Kota Kinabaluban kettő azaz kettő darab bicikliboltot, ahol olcsón megvettem a kis piros paripámat. Azóta összesen körülbelül 10 biciklist láttam a városban az ittlétem alatt, többet nem. És persze a bicikli önmagában itt meglepő látvány, nem autó, nem is motor, így nincsenek hozzászokva.

De hogy ne csak a szárazföldi életről számoljak be, a lényeget, a tengervédelmi programot is összefoglalom. Tehát az én feladatom itt a ’Sulu-Sulawesi Marine Ecoregion Programme’ kommunikációját előre mozdítani. Maga a Sulu-Sulawesi tengeri ökorégió természetvédelmi szempontból prioritás terület, a világ legnagyobb korall-koncentrációja található itt, a Korall-háromszög csücskében. Ennek maláj borneói részén 3 prioritás terület található, amelyek közül kettőn, a Kudat-Banggi és a Semporna területen a WWF Malajzia meghatározó munkát végez. A két projekthelyszín mellett a WWF Malajzia borneói munkájába tartozik külön a cápák védelme, és a halászattal kapcsolatos lobbi tevékenység. Talán így elsőre sokkolóan hangzik, hiszen egy magyar ember valljuk be, általában elég keveset tudhat ezekről. Éppen ez volt az oka annak, hogy ezt a feladatkört elvállaltam, és egy évnyi tanulásra adtam a fejem."