Természetvédelmi terület lett a Felső-Bácska közel 44 hektár kiterjedésű ősgyepe, a Madarasi Marhajárás, amely egyike az Alföld csupán néhány pontján fennmaradt sztyepprétjeinek.

A területet jelző hatósági tábla kihelyezését megelőző sajtótájékoztatón Rácz András, az Agrárminisztérium környezetügyért felelős államtitkára elmondta, Magyarország 9 százaléka védett terület, 21 százaléka pedig az Európai Unió által létrehozott Natura 2000 hálózat része. A kettő ugyan átfedi egymást, de még így is egy felbecsülhetetlen nagy örökség, egy nemzeti kincs.

A most természetvédelmi területté nyilvánított Madarasi Marhajárás esetében nemcsak a jelen értékeit vették számba, hanem a jövőbeni lehetőségeit is. Ugró Sándor, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság igazgatója kiemelte: a Natura 2000 hálózat részét képező Madarasi Marhajárás gyep a rajta átfolyó Kígyós-főcsatornának köszönhetően változatos élőhelyi feltételeket biztosít az élővilág számára. A marhajárás elnevezése a szarvasmarha legeltetésre utal, amely 2004-ben szűnt meg. A gyepen 2008 óta juhokkal legeltetnek. Az igazgató kiemelte: a Bácskai löszös síkság részét képező Madarasi Marhajárás legfontosabb természeti értékeit a természetközeli állapotú gyepi életközösségek, köztük különösen a löszpusztarétek, a homoki sztyepprét és a löszpusztarét átmeneti életközösségek, illetve a mocsárrét-maradványok jelentik.

1/3

MEGNÉZEM

Tavaszi hérics

FORRÁS:  CZIBOLA ISTVÁN/ÖNÖK KÜLDTÉK/NG.HU

A terület botanikai értékei régóta ismertek a szakemberek körében. Ezek közül kiemelkedő a több mint egymillió tőből álló tarka sáfrány állomány és a mintegy nyolcezer tőből álló tavaszi hérics populáció. Itt élő védett növényfaj még a sokvirágú habszegfű, a selymes boglárka és a kései pitypang. Ugyan nem védettek, de szintén megtalálható itt a Bácskai löszös síkság jellegzetes növényzetét képező taréjos búzafű, magas kígyószisz, szürke galaj és jakabnapi aggófű.     Zoológiai értékekben sem szűkölködik a természetvédelmi terület. Megfigyelhető itt a sisakos sáska, az óriás tőrösdarázs, a szongáriai cselőpók, de rendszeresen költ itt a füleskuvik, a búbos banka, a gyurgyalag, a szalakóta, a kis őrgébics, az erdei fülesbagoly és a parlagi pityer.

Juhász István Madaras polgármestere elmondta: a táji értékek és a védett fajok megőrzése mellett természetvédelmi cél a hagyományos legeltetéses állattartás kultúrtörténeti emlékeinek megőrzése és a tájhasználati mód fenntartása.