A Korall-háromszög területén a világ hét tengeri teknős faja közül hat fordul meg, Sabah vizeiben pedig ebből négy.

A  kérgesteknős, a  közönséges cserepesteknős, a közönséges levesteknős és az olajzöld fattyúteknős mind védettek.

A teknősöket globálisan leginkább a klímaváltozás, a fészkelésre alkalmas partok eltűnése, és a járulékos fogás veszélyezteti. Ezért nagy a szerepe minden olyan védett területnek, amely a teknősök által kedvelt fészkelésre alkalmas partszakaszokat érinti.

Semporna környékén bőven akad olyan partszakasz, ahová a teknősök rendszeresen járnak tojást rakni. Ezért fontos ezeket a partszakaszokat megóvni.

Ezért a WWF csapata már kezdeményezte, hogy a klímaváltozással kapcsolatosan adaptációs stratégia kerüljön kidolgozásra. Emellett azonban a helyi közösségek oktatása is elengedhetetlen, mert a klímaváltozás mellett a helyi veszélyeztető tényezők közé tartozik a teknős tojások illegális csempészete. Bár Sabah területén a tojások gyűjtése és kereskedelme tiltott, a maláj félszigeten és a Fülöp-szigeteken ez nem esik tilalom alá, így a helyi illegális kereskedelem sajnos komoly gondot okoz.

A WWF által kezdeményezett Green Semporna (Zöld Semporna) névre hallgató, helyi fiatalokból álló önkéntes szervezet nagy szerepet vállal a szigetek lakosságának oktatása, és a partszakaszok rendszeres ellenőrzése terén. Így a WWF és a Green Semporna rendszeres őrjáratai a fészkek fosztását nagymértékben nehezítik. Sajnos azonban a terepi munka egy ideje elmarad, mivel a térség veszélyes zónává vált.

 Hetek óta eredménytelenül vártam, hogy Semporna területe kellőképpen biztonságos legyen, és a WWF csapata újra megkezdhesse működését a szigetvilágban. Ha ez megtörtént volna, lehetőségem lett volna a fészkelő teknősöket megfigyelni egy terepi projektlátogatás során. Mivel azonban a Suluk összetűzés óta számos apró incidens teszi még mindig veszélyessé a területet, a terepi munkák határozatlan ideig váratnak magukra.

Én azonban nem tudtam tovább várni, és meglátogattam a Sandakan közelében található Teknős szigetet egyik hétvégén. Ez a sziget egy védett terület részét képezi, amely három szigetből áll, és a teknősök legkedveltebb fészkelőhelye közé tartozik. Ezek közül ezt az egy szigetet látogathatják turisták, és itt az ökoturizmusnak nagy szerepe van.

A szigeten a teknős fajvédelmi munkát a Sabah területén fekvő nemzeti parkokért felelős szerv, a Sabah Parks vezeti. A délutáni órákat követően megkezdődik a rendhagyó program. Hat órakor el kell hagyni a partot, hiszen a teknősök megkezdik őrjáratukat. Egy-két kibukkanó fejet már hat előtt is lehet látni, amint keresik a helyet tojásaiknak, feltérképezik a partszakaszt.

Azután minden látogató a kis központi épületben várja késő estig az élményt, amíg a természetvédelmi őr végül jelt ad, hogy mehetünk. Ez azt jelenti, hogy egy teknős már megkezdte tojásainak rakását, és a csapat megtekintheti azt, egyetlen zseblámpa fényénél. Amíg ugyanis csak keresgélik a helyet, majd kiássák nagy gonddal a gödröt, addig a folyamat nagyon érzékeny, fontos, hogy senki se zavarja meg az állatot. Amikor azonban megkezdi a tojások lerakását, akkor már kevésbé érzékeny a külvilágra. Miután a szerencsés teknős mama, aki kiválasztásra került, megkezdi a folyamatot, már nem zavarja a kis csoport érdeklődő-fürkésző tekintete. 

A tojásokat azonnal kiemeli az erre képzett természetvédelmi őr, és átviszi egy előre elkészített helyre a sziget közepén, ahol az összes fészekalj gyülekezik. A teknősmama persze minderről mit sem sejt, és amikor az összes tojást lefektette, nagy gonddal temeti be azokat, illetve jelen esetben azoknak helyét két hátsó uszonyával. Nagy munka ez számára, közben többször megpihen, és valamilyen transz állapotba is kerül. Ezután egy-két méterrel odébb is ás egy gödröt, ezt elterelés céljából teszi. Persze mi ezt már nem várjuk meg, hanem a frissen kiemelt tojásokkal együtt az előre elkészített gödörhöz vonulunk, és jól szemügyre vehetjük a ping-pong labda kinézetű és méretű tojásokat. A kb 70 cm mély gödörbe a természetvédelmi őr óvatos kézmozdulatokkal helyezi be a tojásokat.

Azután nagy gonddal betemeti őket, ahogyan az anyjuk is csinálta, és táblával látja el, amely a teknős mama számát, a fészkelés idejét és a tojások számát tartalmazza. Egy közönséges levesteknős – amely a leggyakoribb lakó a szigeten – általában 90 tojást rak, és ezek 45-60 napig fejlődnek azután a homokban.

Mivel a szigeten a teknősök fészkelésének szezonjában (Július-Augusztus) naponta több mint 30 teknős fészkel, jó esélye van az idelátogatóknak ebben az időszakban, hogy éppen kikelő kisteknősöket is lásson. Ahogyan délután-este előbújnak a fészekből a keltetőben, a természetvédelmi őrök összegyűjtik őket, és ahogyan leszáll az este, és a ragadozók száma kevesebb lesz, ládákban a vízpartra viszik őket, és egyetlen zseblámpa csalogató fényével a víz felé terelik, és ők megkezdik utazásukat.

Persze felmerül az emberben, hogy miért van szükség ennyire drasztikus beavatkozásra, hiszen a keltető látványa sokkal inkább hasonlít egy tömegtermelő gazdálkodásra, mint sem egy természetvédelmi projektre, mégis a számok magukért beszélnek. Átlagosan ugyanis ezer tojásból egy teknős éri el a felnőtt kort, és miután a teknősök száma az emberi tevékenységnek köszönhetően megcsappant, és jövőjük veszélybe került, így ezek a projektek segíthetik az életben maradást. Egy kicsit több esély a teknősöknek, és egy kis esély az érdeklődőknek, hogy bepillanthassanak a természet csodáiba, mert az biztos, hogy mind a tojást rakó teknős, mind a kisteknősök látványa felejthetetlen élmény marad.