Rusz Károly metszete Marastoni József litográfiája alapján
Született	1828. június 19.  Habsburg Birodalom, Óbecse
Meghalt	1899. március 11. (70 évesen)  Osztrák–Magyar Monarchia, Trieszt,
Stílusa	festőművészet
Aki hatott rá	Barabás Miklós, Lotz Károly, Karl Rahl,

A Than-fivérek szülőháza ma.

A Than-fivérek szülőháza ma.

Than Mór (Óbecse, 1828. június 19. – Trieszt, 1899. március 11.)festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja, Than Károlyvegyész bátyja.

Élete

Kalocsán járt gimnáziumba, majd Pesten filozófiát és jogot tanult. Tanulmányai mellett Barabás Miklós festőnövendéke is volt.

Tanulmányait félbeszakította, és az 1848–49-es szabadságharc alatt Görgeymellett lett hadifestő. Később betegsége miatt nem sorozták be a császári seregbe. Már mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal és a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy művészi pályára lép.

Bécsbe utazott, ahol Karl Rahl vezetése alatt folytatta tanulmányait.

1855-ben Párizsba, onnan pedig Olaszországba utazott, majd az 1860-as évek elején hazatért, és műtermet nyitott.^[1]

1864-től Lotz Károly mellett dolgozott a Pesti Vigadó falképein, majd 1870-től vele együtt készítette a Magyar Nemzeti Múzeum

 lépcsőházának falfestményeit.

1885-ben Olaszországba költözött, ahonnan 1890-ben tért vissza, hogy titkári állást vállaljon a Képzőművészeti Társulatnál. Így lett 1890 és 1896között a Nemzeti Múzeum képtárának őre, majd 1896-ban rövid ideig azOrszágos Képtár igazgatója. Triesztben halt meg.

Művei

• Bécsben festette a „Jelenet egy magyar csárdában”, „Magyar puszta tavasszal”, „Nyáry Lőrinc elfogatása 1552.” (1853) című képeit. Ez utóbbit tartják első jelentős alkotásának.
• Párizsban rajzolta híres „Mohácsi csata” című képét (1855), melyről több másolat is készült.
• 1867-ben a párizsi Salonban „Fata morgana”-jával keltett nagy feltűnést.

Nevezetesebb munkái 

• „Attila lakomája (1870)”
• „Jelenet az ónodi országgyűlésből, 1707. június 6.” (1864)
• „Alkony a pusztán”
• „Imre király András herceg táborában, 1204”
• „Zápolya halála”
• „László király és Habsburgi Rudolf találkozása a harctéren az Ottokár fölött nyert győzelem után”
• „Szent Lászlót vezérükké választják a keresztesek”
• „Kálmán király megtiltja a boszorkánypöröket”
• „IV. Béla újra benépesíti az országot”
• „Nagy Lajos fogadja a külföldi követeket”
• „Mátyás király tudósai körében”
• „Imre király elfogja pártütő öccsét” (1857)
• „Vitéz János a latin nyelvre tanítja Hunyadi Jánost” (1882)
• „Pázmány Péter tollba mondja műveit” (1885)

Than Mór freskói

• a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának 22 öles frízét, mely a magyar történelem főbb eseményeit ábrázolja. Ezekből a kereszténység felvételétől akiegyezésig terjedő korszak eseményeit Than festette meg.
• a ferencvárosi templom freskói
• a Budapest-Keleti pályaudvar nagy falfestménye
• az operaház előcsarnoka

Arcképei

• I. Ferenc József király
• Deák Ferenc (1870)
• Liszt Ferenc
• Feleky Miklós arcképe (1871)
• Hampelné Pulszky Polixénia képmásai;
• Önarckép
• „A nap szerelme a délibábbal” (1866)
• „Priamus Hector holttestével” (1877)
• „Jelenet Az Ember Tragédiájából”

Egyházi témájú képei

• „Mater dolorosa”
• „Szent Cecília” (1868)

Életképek

• „Olasz életkép” (1860)
• „A jósnő” (1861)
• „Stella” (1863)
• „Fürdő leány” (1880)

Galéria

Az ónodi országgyűlés (Budapest,Országház)

A tápióbicskei ütközet

Attila lakomája (1870)

Önarckep 1879

Képzőművészeti tanulmányait pesti joghallgatóként » Barabás Miklósnál kezdte. 1846-ban festett Mohácsi csata című képén

(Magyar Nemzeti Galéria) a téma más festők későbbi feldolgozásaival szemben még nem a „nemzethalál”-víziót jelenítette meg, hanem a magyar seregek hősiességét emelte ki. Bár az 1848-49-es szabadságharcban betegsége miatt nem harcolhatott, mint Görgey Artúr seregét kísérő festőnövendék, vízfestménysorozatán számos

fontos eseményt, csatát megörökített  (Azisaszegi csata, 1849. április 6., Magyar Nemzeti Múzeum; A

komáromi csata,  1849. április 26.,

Magyar Nemzeti Múzeum). 1851-től a bécsi akadémián Karl Rahlnál tanult, majd németországi, párizsi és itáliai tanulmányúton vett részt. 1853-ban, külföldi tartózkodása alatt festette első jelentős történeti

festményét, a  Nyáry és Pekry elfogatása-át (Magyar Nemzeti Galéria), amely mozgalmas kompozíciójával, a szereplők szenvedélyes lelkiállapotának kifejezésével a romantikus történeti festészet legkorábbi alkotásai

közé sorolható. Történeti festmények (Ónodi országgyűlés; Imre király elfogja pártütő öccsét) mellett arcképeket, életképeket (Pihenő rablók, 1856; Újoncozás az 1848 előtti időkből, 1861, Magyar Nemzeti Galéria), ill. mitológiai (A Nap szerelme a Délibábbal, 1866, Magyar Nemzeti Galéria) és bibliai

témájú kompozíciókat

 (Mária mennybemenetele, 1855, Óbecse, belvárosi plébániatemplom) is festett. 1860-ban hazatérése után a szintén Rahl-tanítvány » Lotz Károly-lyal együtt az 1860-70-es években több reprezentatív, monumentális falfestészeti megbízást kapott. A Vigadó díszlépcsőházának Argyrius királyfi Tündérországba érkezik című falképe (1864), melyen a mediterrán eredetű motívum már a nemzeti mitológia részévé vált, Raffaello Parnasszus-kompozíciójának hatását mutatja. A nagyterem mennyezetére az ország négy nagy

folyójának allegóriáját festette

.

Attila lakomája című falképén, amely a Vigadó Csemegetárát díszítette, a hadi dicsőség, a vitézség ábrázolása mellett a művelődési vonulat is előtérbe került (1865, olajvázlat, Magyar Nemzeti Galéria). A művész a római követek tiszteletére rendezett lakoma Priszkosz rétor-féle leírásából azt a jelenetet festette meg, amelyben a hunok hadi erényeit megéneklő két költő dalai elragadtatják, csodálatra késztetik a hallgatóságot. A Nemzeti Múzeum lépcsőházában (1866-77) Lotz Károllyal együtt a hazai művelődés és történelem kiemelkedő eseményeit festette meg. Szigorú, monumentális művészete (Kun László és Habsburg Rudolf találkozása, 1873) azonban egyre inkább háttérbe szorult Lotz játékosabb, könynyedebb ábrázolásmódjával szemben. A mellőzéstől elkeseredve 1885-ben Olaszországba költözött. Visszatérte után - 1890-96 között - a Nemzeti Múzeum képtárának őreként tevékenykedett. Szerepet vállalt a művészeti közélet intézményes kereteinek megteremtésében is: egyik alapítója volt az 1869-ben létrehozott Magyar Képzőművészeti Társulatnak.

Forrás: artportal.hu