Thomas Mann (1875. június 6. – 1955. augusztus 12.) német író, novellista, esszéíró, társadalmi kritikus, humanista, Nobel-díj nyertes (1929), a XX. századi német irodalom egyik legjelentősebb alakja.

Stílusa

Thomas Mann szimbolikus, ironikus és epikus regényeiről és novelláiról ismert. Pszichológiai oldalról mutatja be értelmiségieket és művészeket.

Analizálja és keményen kritizálja az európai és német emberi lelket, ehhez Goethe, Nietzsche és Schopenhauer ötleteit is felhasználja. Prózáját a kétértelműség jellemzi, mitológiai motívumokat és allegóriákat használ fel. Az irodalomról való felfogását és világképét Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov is befolyásolta.

Apja lutheránus vallású szenátor és gabonakereskedő, anyja pedig félig brazil származású, római katolikus háziasszony. Bátyja, Heinrich Mann radikális író. 1905-ben megnősült, a gazdag zsidó családból származó Katia Pringsheim-ot vette el. Hat gyermekük született, melyek közül három, Erika Mann, Klaus Mann és Golo Mann szintén elismert német írók lettek. Mikor Hitler hatalomra tört 1933-ban, Thomas Mann Svájcba menekült. A második világháború kitörésekor 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált, ahonnan 1952-ben tért vissza Svájcba. Thomas Mann a legjobban ismert képviselője az úgynevezett “Exilliteratur”-nak, amely emigráns irodalmat takar.

 Jelentősebb művei

A már említett, saját családjáról szóló Buddenbrook-ház című művében egy kereskedő család három generáción keresztül történő hanyatlását írja le.

A Varázshegy című műve (1924) egy mérnökhallgatóról szól, aki tuberkulózisban szenvedő unokatestvérét látogatja meg egy svájci szanatóriumban, ahol szembesül és konfliktusba kerül az egészségügyi rendszerrel és azon keresztül az egész európai civilizációval. A regényt saját feleségének szanatóriumi tartózkodása és a látogatás során szerzett tapasztalatok ihlették.

A József tetralógia, melyet 1925-ben kezdett írni és 16 éven keresztül dolgozott rajta, életének legnagyobb és legszignifikánsabb alkotása. Későbbi híres regénye a Lotte Weimarban (1939), amely Goethe-ről és korábbi szerelméről szól. A Halál Velencében (1912) című regényében egy professzor egy fiatal fiú iránt érez leküzdhetetlen vonzalmat. A Mario és a Varázsló (1930) egy úti beszámoló, amely az olasz fasizmust jeleníti meg. A Doktor Faustus (1947) egy kitalált személy, Adrian Leverkühn komponista (1885-1940) életrajza.

Naplója

Thomas Mann egész életében naplót vezetett. Naplóját kívánságára csak születésének 100. évfordulóján, 1975-ben lehetett nyilvánosságra hozni.

A közönség nagy várakozását csalódás követte, mikor Thomas Mann homoerotikus oldala a naplóból egyértelműen látható lett.

Művei

Friedemann úr, a törpe, Novellagyűjtemény 1898 

A Buddenbrook-ház – Egy család hanyatlása, Regény 1901 
Tonio Kröger, Novella 1903 
Trisztán, Novella 1903 
Királyi fenség, 1909 
Halál Velencében, Elbeszélés 1912 
Egy apolitikus meglátásai, 1918 
Úr és kutya, Novella 1919 
A varázshegy, Regény 1924 
Mario és a varázsló, Elbeszélés 1930 
József és testvérei, Tetralógia 1933-43 
Jákob története 1933 
Az ifjú József, 1934 
József Egyiptomban, 1936 
József, a kenyéradó, 1943 
A szabadság problémája, 1937 
Lotte Weimarban, Regény 1939 
Elcserélt fejek – Indiai legenda, 1940 
Doktor Faustus, Regény 1947 
A kiválasztott, Regény 1951 
A megtévesztett, Elbeszélés 1953 
Egy szélhámos vallomásai, 1922/1954