BUDAI ALI BASA HISTÓRIÁJA.

Halljátok már Ali basa bölcseségét.
Budából hadával gyakran kiütését,
Nyolc várnak, kastélnak romlását, vevését,
Az Ördög hadának bölcsen megkerülését.

Ez parancsolása vala az császárnak:
Míg alatta lenne Amhát Temesvárnak,
Addig Ali basa felföld tartománnak,
Ő rontója lenne ott való végházaknak.

Rávigyáza erre kevél Ali basa,
Temesvárat víja az fő Amhát basa,
Budából indula szép hadával basa,
Beszperim vár alatt lőn hamar megszállása.

Ez Beszperim vára szép püspekség vala,
Az Balatom mellett merő kövön vala,
Az jó Paksi János ott főhadnagy vala,
De az megszálláskor királ felé ment vala.

Ezen Ali basa nagy örömben vala,
Álgyút igazgata, lőni parancsola,
Egy hétig az várat erősen rontatá,
De azzal ő néki csak keveset árthata.

Lám benn az porkaláb jó Vas Mihál vala,
Ki miatt az basa sok kárt vallott vala,
Éjjel-nappal lőnni basa siet vala,
Kitől várbéliek igen rettentek vala.

Tőnek hasonlást az sok gaz nép az várban,
Támadának porkoláb ellen haragban,
Az fokról zászlókat lehányák búokban,
Mind zsákmánt tevének kincsben ott az tárházban.

Az várból gaz népek sokan kiugrának,
Csak kevesen porkolábbal maradának,
Erről az terekek hamar hírt hallának,
Az árulók vár köről mind levágatának.

Lőn nagy rettenése szegín Vas Mihálnak,
Hamar szót kiada, fogadá basának:
Békével morhástul ha elbocsátanák,
Várat ő megadná az hatalmas császárnak!

Jó Ali basa ezt hogy hallá, erőle,
Néki fogadá; várat kezéhöz vevé,
Békével Vas Mihált eleresztetteté,
Titkon terekeket ő utánna ereszté.

Basa hagyásából megfogák, megfoszták,
Pinzétől, lovátul őtet megtisztíták;
Ott meg vissza az basának bémutaták,
Kavorokhoz[2] ment volna - őt úgy béárulták.

Az tereket basa hamar levonyatá,
Előtte Mihálnak igen loholtatá,
Vas Mihált ez okkal ő megtartóztatá,
Hogy a szpaiaságot[3] császártul nyerne, adna.

Sok fohászkodással mast es jó Budában,
Vagy Terekországban vagyon nagy rabságban.
Úgy higyjetök terek hitiben, szavában,
Basa onnat szálla az nemes Skambriában.

Az fővön tizenöt napig legelének,
Esmég jó Budából hamar készőlének,
Szancsákok, vajdák, békök egybegyűlének
Tizenkét-ezeren álgyúkval eredének.

Vitéz Ali basa dolgában bölcs vala,
Drégel vára alatt táborával szálla,
Az vár törésére álgyúkat állata,
Négy álgyúja, hat taraszkja néki csak vala.

Jó vitéz Szondi György benn porkoláb vala,
Békefalusi Gergely ő társa vala,
De akkort házához kikéredzett vala,
Az megszálláskoron el-kirekedött vala.

Töretni az basa kezdé Drégel várát,
Ott ám lerontatá egy szép magas tornyát,
Szondi ott elveszté egy vitéz szolgáját,
Jó Zoltai Jánost, meghala torony alatt.

Első ostromot basa nagyot tétete,
Ott sok terek vesze, ő nem sokat nyere;
Ezt tevé Szondi Györgynek jó vitézsége,
Ott meg akar halni; az ő már elvégezte.

Sőt az várnak falát, tornyát igen törte.
Basa oroszfalvi pappal kérette:
Az várat megadná, magát ne vesztené, -
«Már későn költ ahhoz», - Szondi csak ezt izené.

Sok foglya őnéki, kettőt ő hivata,
Két énökös apródját előállatá.
Azok előtt ily testamentomot szólla:
Az Ali basának két apródját ajánlá.

Ezen igen kéri basát, ő nagyságát,
Vitézségre tanítsa ő két apródját,
És eltemettesse Szondi Györgynek tagját,
Mert majd itt meglátják az ő szörnyű halálát.

Gyorsan mind az négyet skárláttal ruházá.
Pínzzel kápájokat megtölté, megraká,
Az Ali basának szépen kibocsátá,
Ő minden morháját az közöbre hordatá.

Égeté, elveszté: istállóba méne,
Jó lovait hegyes tőrrel általveré,
Lelkét az istennek ajánlá, ígyéré,
Nagy derék ostromát Ali basa kezdeté.

Nagy szép dárda Szondinak kezében vala,
Sebesölve, térdön állván ő vív vala,
Romlott toron alatt által lőtték vala,
Az fejét az hegyiről alá vetötték vala.

Jó Drégelnek vára lőn basa kezében,
Szondinak az testét vivék eleibe,
Fejét keresteté, az testhöz viteté,
Mint oly vitéz embert nagy szépen temetteté.

Jó dicséretben lőn Szondi vitézsége,
Feje fölé írott kopját feltétete.
Ságra és Gyarmatra basa elerede,
De az két kastélban ő egy embert sem lele.

Ott mikoron juta Szécsén vára alá,
Szintén szent Margit asszonynak napja vala;
Ott porkoláb Árokháti Lőrinc vala,
Azon estve várast várból gyujtották vala.

Lám nem merék várni az budai basát,
Ott meghasonlának, sokan az füst alatt
Éjjel kiszökének; megyön ki szaladhat,
Árokháti hallá, látá csak nyolc szolgáját.

Csak hamar utánnok ő es el-kiugrék,
De nem szaladhata, mezőben ellepék,
Mind nyolcad magával fogva elviteték:
Az jó Szécsén vára szépen erősítteték.

Vala basa ezen igen nagy örömben,
Csak három százan Arszlán béköt ereszté,
Busa tornyát elől ő megkésértené,
Kis palánkja vala, vala Balassa Zsigmondé.

Abban kevesen, de vitézök valának,
Vitéz Tercsi Mihál porkolábja annak,
Nagy András, András deák és Szuhai István,
Mondák, hogy az tornyot halálig meg se adnák.

Rettenetösön bék faluját égette,
Tercsi Mihál belől erőssen lőttete;
Bék ezen haragvék, táborba siete,
Két ezeren másod napon alája méne.

Nagy öreg két álgyút alá vonyattata,
Tizenkét golyóbist toronyhoz bocsáta,
Az tornyot fejekre töreté, rontatá;
Tercsi az toronba ott meg nem maradhata.

Az palánkba onnat minnyájan jövének,
Mégis ők az béktől nagy hitöt vevének,
Palánkot megadták, úgy elvitetének,
Kiket Buják alól békével eresztenék.

Kiszálla az basa az Hollókő felé,
Táborát járatá közel az vár mellé,
Az porkoláboktul az várat kéreté;
Két porkoláb vala akkor az Hollókőben.

Csák Imre porkoláb, Száki András vala,
Imre megijedett, András vitéz vala,
Imre az basának ott választ tött vala,
Jó Hollókő várát ő megígyérte vala.

András hogy azt hallá, ottan ellent monda,
Pártos drabantokkal Imre rátámada,
Hegyes tőrrel társát általveri vala,
Ha akkor ő kezét meg nem ragadják vala.

Sietséggel várat basának megadá,
Basa békével őket elbocsáttatá,
Imre magát ezzel gyűlőségbe hozá.
Őt addég kergeték, szökék Terekországba.

Táborával basa Buják alá szálla,
Porkoláb, úrképe ott Nagy Márton vala,
De nem az elébbi Kopasz Márton vala,
Kit jó vitéz módra régen elfogtak vala.

Ötöd napég basa erősen lőtteté,
Azért Buják falát egy cseppé sem sérté.
Császár kegyelmére es igen kéreté,
De nagy bátorsággal Nagy Márton nem ígyéré.

Lőn köztök hasonlás, tárházat feltörék,
Éjjel kiszökének, ottvalót elvivék;
Az jancsárok őket útakon leselék,
Őket mind levágák, Mártont fogva elvivék.

Nagy Márton ez nap is veszni oda vagyon;
Az Ali basának nagy csudája vagyon;
Az Buják várának erős fala vagyon,
Nem hitte, hogy annak semmi módon árthasson.

Az szép nyereségen basa lőn örömben,
Császár vitéziben házakba helyhete,
Hadával Budába esmég el-beméne,
Örömében Alláht mindennel üvöltete.

Kár lőn ez váraknak tőlünk elveszése,
Mert sok tartománnak lőn hozzátérése,
Királi felségnek nagy kárszönvedése
Lőn keserűsége reá gondviselése.

Tinódi Sebestyén.

(1505-1556.)

Köszönöm szépen a megemlékezést drága Zsuzsikám!
További szép napot kivánok ,üdv Erzsike

Válasz