Tiszavirágok sodródnak a vízen
Rajzó kérészek (Polingenia longicauda) ezreit látni a Tiszán Szeged és az országhatár között, a napokban.
Egy frissen kikelt kérész szárad egy stégen a Tisza Szeged alatti, az országhatárhoz közeli szakaszán.
Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/ MTI
A csak a Tiszán és mellékfolyóin élő - a vízminőségére igen érzékeny -
kérészek tömeges rajzása kezdődött, többnapnyi meleg idő után 2012.
június 16-án a folyó legalsó szakaszán.
A 8-12 centiméter hosszú
rovarok a Tisza azon szakaszain láthatók, ahol a partfal
kötöttebb,
agyagos. Ezeken a helyeken lárvái járatokat tudnak fúrni a földbe.
A
kérészek násztáncát követő párosodás után a megtermékenyített peték
lesüllyednek a mederfenékre, a kikelő lárvák pedig befúrják magukat a
meder falába, és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz
közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken. Három év után június elején a
kérészek előbújnak üregükből, és a víz felszínére emelkednek.
A
rovarokat már a járatok szájánál békák várják, de lesben állnak a
madarak és a ragadozó halak is. Kérészekre vadásznak ilyenkor a folyó
partján a sárgarigók, a sirályok, az erdei pinty, a mezei veréb és a
barázdabillegető is.
A vízből kibúvó lárvák leginkább a partról
benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek. A kikelő szárnyas
egyedek a víz felszínének közelében megkezdik rajzásukat.
Néhány méter
magasságú kavargó tömegben a hímek megkeresik párjukat, a levegőben
párosodnak, a párzás után a hím rövidesen elpusztul, a nőstény a vízbe
rakja a petéit, majd párja sorsára jut.
A víz felszínét elhalt tiszavirágtetemek lepik el, lassan tovasodródva a folyóval. Mindez néhány óra alatt zajlik.
Forrás: MTI
Kommentáld!