A történelem izgalmas, ugyanakkor borzalmas rejtélyei közé tartoznak a milliókat elpusztító, majd nyom nélkül eltűnő járványok.

Szerző:Gönye László

A tankönyvek a történelem alakulását kivételes egyéniségek kivételes tetteivel magyarázzák, mintha a nemzetek, civilizációk sorsát Nagy Sándor, István király, Napóleon vagy Hitler döntései határozták volna meg. Bár ez a leegyszerűsítő személet makacsul tartja magát az oktatásban, már a XIX. században elgondolkodtak azon, valójában milyen erők, tényezők állhatnak egy-egy kivételes történelmi pillanat, fejlődés vagy korszak mögött. Egymásból logikusan következő társadalmi jelenségek? Vagy éppen megmagyarázhatatlan szellemi folyamatok, valami titokzatos nyugtalanság vezet újabb és újabb megújuláshoz a civilizációk történetében? Valahol itt, a megmagyarázhatatlan jelenségek között tartjuk számon azokat a járványokat is, amelyek óriási, kontinentális méretű pusztítást végeztek, majd nyom nélkül eltűntek, nem hagyva mást maguk után, mint gyászt és rettegést. A legnagyobb pusztítások ugyanakkor mindannyiszor jelentős történelmi következményekkel jártak: királyi házak tűntek el, háborúk fordultak meg, vagy éppen szellemi mozgalmak érlelődtek a felfoghatatlan nagyságrendű pusztulás nyomán.

Pestis, lepra

Bár a pestisről ma már rendkívül sokat tudunk, teljes egészében még mindig nem sikerült felszámolni; még az utóbbi tíz évben is felbukkant Algériában, Madagaszkáron, Ugandában és az Egyesült Államokban. 

A történelmi források az első pestisjárványt a 6. századra teszik, ekkor Konstantinápoly (Isztambul) 500 ezres lakosságából 400 ezren haltak meg a szörnyű betegségben. A legnagyobb pusztítást Európában nem is a járvány spontán felbukkanása okozta, hanem az emberi lelemény. A genovaiak egyik Krím-félszigeti erődjét ostromló tatárok ugyanis a pestist mint biológiai fegyvert használva fertőzött holttesteket lőttek be katapultjaikkal az ostromlott erősségbe, ahonnan a genovai polgárok hajókon „szállították” a kórt szerte Európába. A pestis egészen a 17. századig pusztított a kontinensen, s körülbelül 30 millió ember halálát okozta. A munkaképes lakosság megtizedelésével a mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett, így a járvánnyal sújtott időszakokat rendszerint éhínségek kísérték, nem is beszélve a torz indulatokról, melyeket a megmagyarázhatatlan csapás váltott ki. Az intenzívebb pestisjárványok alatt önsanyargató mozgalmak tucatjai lepték el Európát, s féktelen zsidóüldözések, gyilkosságok, zavargások adtak rá okot, hogy az utókor sötétnek nevezze ezt a történelmi korszakot. A 18. század végére a pestis fokozatosan kiszorult Európából, nem tudni, miért. Háborús célokra ezt követően is használták a kórokozót, legutóbb a második világháborúban. Ekkor a japánok az egyik mandzsúriai fogolytáborban pestissel fertőzött bolhákkal töltöttek meg fegyvereket, s bevetésükkel helyi járványokat idéztek elő. A háború után lerombolták a táborokat, de a menekülő patkányok két tartományban is járványt okoztak, 20 ezernél több ember halálát okozva.

A középkorban a pestishez hasonlóan a lepra is folyamatosan pusztított a kontinensen. A betegeket úgynevezett leprosoriumokba, lepratelepekre zárták, ahol a társadalomból kirekesztve, szigorú szabályok közé szorítva éltek. A lepra ugyancsak anélkül tűnt el Európából, hogy a gyógymódot meglelték volna.

Ismeretlen betegségek

A pestis és a lepra kórokozóját ismerjük, voltak azonban a történelemben olyan járványok, amelyekről a tüneteken kívül ma sem tudunk semmit. Ilyen például az úgynevezett angol izzadás, amely a 15–16. században pusztított a szigetországban. Az első járvány a katonák között terjedt, majd elárasztotta egész Angliát. Az izzadással, hidegrázással, lázzal kezdődő betegség szívdobogással, hányással és fejfájással súlyosbodott, majd gyors halálhoz vezetett. A járvány egyik hulláma 1529-ben az öreg kontinensen is elterjedt, egy elmélet szerint ez akadályozhatta meg a török sereget Bécs elfoglalásában. Az utolsó, talán legpusztítóbb megjelenése 1551-re tehető, ekkor Anglia lakosságát tizedelte meg, majd azóta megmagyarázhatatlan módon soha többet nem ütötte fel a fejét.

Ugyancsak a rejtélyes fertőző betegségek közé tartozik az encephalitis epidemica Economo néven ismert kór. Először 1792-ben jelent meg, majd időnként felbukkant a mai Németország, Franciaország és Olaszország területén. Utoljára 1919-ben írták le spanyol területen, aztán fokozatosan teljesen eltűnt. A kórokozó kimutatására tett kísérletek sikertelenek maradtak.

Magyar kór

A magyar történelem több nagy alakja is fertőző, járványos betegségben halt meg, többek között Hunyadi János, Vak Bottyán vagy Mikes Kelemen. A nándorfehérvári ütközet nyomán megjelenő pestis (legalábbis valószínűleg ez lehetett) mellett a Rákóczi-szabadságharc kimenetelére is jelentős befolyással volt a végzetes járvány. Ekkor – a 18. században – az ország 3 milliós lakosából 300 ezren pusztultak el pestisben, s ez végzetes következménnyel járt a katonák moráljára. A kuruc harcosok sorban szöktek el, ez vezetett Érsekújvár elvesztéséhez, végső soron – persze csak részben – a szabadságharc bukásához is. 

A tífuszt a 16. századtól kezdve illették a cseppet sem megtisztelő morbus hungaricus (magyar betegség) névvel, hiszen a Buda felszabadítására összeverődött, majd szétszéledő zsoldos katonák terjesztették el Európa-szerte. 

Az óriási pusztítást végző járványok mára szerencsére a történelemkönyvekbe szorultak. Talán egyetlen nyomot hagytak maguk után: az Európa-szerte látható Szentháromság-oszlopokat, melyeket a 17. századtól emeltek, hálát adva a pestis eltűnéséért.