Bár légköri tartózkodási ideje a fél évet sem éri el, a diklór-metán ipari felhasználása oly mértékben megnövekedett az elmúlt időszakban, hogy hatása már az ózonréteg bontásában is tetten érhető.

A fotó a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetéről készült 2010. február 8-án, középen az Endeavour űrrepülőgéppel. A képen tökéletesen követhető a Föld légkörének rétegződése. Narancssárga: toposzféra; fehér: sztratoszféra (itt található az ózonréteg); kékes-feketés színben a mezoszféra.
Fotó: NASA

A diklór-metánt (CH2Cl2) túlnyomórészt festékek oldószereként, illetve a gyógyszergyártás során használják fel. Mivel ipari alkalmazása 2004 és 2014 között lényegében megduplázódott, mára nagyjából évi 1 millió köbméter kerül belőle a levegőbe. Az ózonrétegre kifejtett esetleges hatásait azonban ez idáig még nem vizsgálták részletesen, a kutatók korábbi vélekedése szerint ugyanis ez az anyag a körülbelül 5 hónapos légköri tartózkodási ideje alatt fel sem juthat a sztratoszférába.

Az oldószerként is használt diklór-metán a legújabb szimulációk szerint nagyban hozzájárul az ózonréteg bomlásához. Ha ipari kibocsátása az elmúlt évtizedhez hasonlóan nő, akkor 2060-ra mintegy 15 Dobson-egységnyi ózoncsökkenés várható a Déli-sark felett. (A földi légkör átlagos ózonkoncentrációja 300 Dobson-egység körüli, ami 3 milliméter vastag rétegnek felelne meg, ha az ózonmolekulákat egy rétegbe sűrítenénk a földfelszínen.) 
Forrás: Hossaini és mtsai. (2017)

Az elmúlt évtized vizsgálatai alapján azonban világossá vált, hogy a diklór-metánhoz hasonló, nagyon rövid légköri tartózkodási idejű, természetes vagy antropogén eredetű anyagok mégiscsak jelen vannak a sztratoszféra alacsonyabb rétegeiben, az új légköri modellek pedig ózonbontásban játszott szerepüket is kimutatták. A diklór-metán a halogénezett szénhidrogénekhez (más néven CFC-gázokhoz) hasonlóan UV-sugárzás hatására alkotóelemeire bomlik szét, az így keletkező klórgyök pedig az ózonnal reakcióba lépve szétbontja azt. A diklór-metán ily módon, a 2010 nyarán eltűnt ózon 1,5 százalékáért, a 2016 nyarán eltűntnek pedig 3 százalékáért tehető felelőssé.

A Ryan Hossaini vezette kutatócsoport a diklór-metán jelenlegi és jövőben várható ózonbontó hatását három lehetséges forgatókönyv alapján modellezte. Az 1-es szerint az anyag ipari felhasználása a 2004–2014 közti évekhez hasonló mértékben nő tovább (2,85 ppt/év; ppt: billiomod rész), a 2-es szerint a növekedés üteme a 2012–2014 közöttinek felel majd meg (6,1 ppt/év), a 3-as szerint pedig nem várható további növekedés. A Nature Communicationsfolyóiratban közölt eredmények azt mutatják, hogy az Antarktisz feletti ózonréteg eredetileg 2065-re datált teljes újjáépülése a diklór-metán felhasználás mértékének függvényében 5–30 évvel, akár 2100 utánra is eltolódhat. 
Fentiek alapján az ózonkárosító anyagok kibocsátásának korlátozására 1987-ben életre hívott Montreali Jegyzőkönyvet a nagyon rövid tartózkodási idejű anyagokra, így a diklór-metánra is ki kellene terjeszteni.